Dzsámi (költő)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Dzsámi
Jami poet.jpg
Élete
Született 1414. augusztus 18.
Dzsámi
Elhunyt 1492. november 17. (78 évesen)
Herát
Pályafutása
Fontosabb művei Juszuf és Zulikha
Khirednámeh i Iszkender
Nafahát ulunsz
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dzsámi témájú médiaállományokat.

Dzsámi, teljes nevén Mevlana Abdurrahmán Dzsámi (perzsául: نورالدین عبدالرحمن جامی), (1414. augusztus 18.1492. november 17.), az utolsó híres középkori perzsa költő.

Élete és művei[szerkesztés]

Dzsámi a horászáni Dzsám faluban született, nevét is innen kapta. Fiatalon a Timurida Abú Szaid perzsa szultán udvaránál szolgált Herátban. Ugyan foglalkozott a miszticizmussal, de nem mondható misztikus költőnek racionális megközelítései miatt. Igen termékeny költőként, valóságos perzsa polihisztorként ismert, aki a költészet mellett teológiával, nyelvészettel és egyéb tudományokkal is foglalkozott. 34 prózai és 16 költői munkája van.[1]

Nevezetesebb költői művei:

  • Szubhát ol. Abrár ('A jámborok olvasója') erkölcsi oktató költemény.[1]
  • Tuhfát ol. Ahrár ('A nemesek ajándéka'), erkölcsi oktató költemény.[1]
  • Szalman és Abszál a görög irodalomból kölcsönzött meséjű jelképes kis eposz.[1]
  • Juszuf és Zulikha, Dzsámi leghíresebb műve. Az idős költő megkapó bensőséggel és valódi keleti szenvedéllyel rajzolja Zulikha szerelmét a bibliai József iránt, aki a muszlim hagyományban a férfiúi szépség netovábbja.[1]
  • Medzsnun és Leila, a keleti Rómeó és Júlia története.[1]
  • Khirednámeh i Iszkender ('Nagy Sándor bölcsesség-könyve'), amely a nagy makedón hódítóval foglalkozik.[1]
  • Egyéb lírai költemények[1]

Prózai munkái sorából kiemelendők:

  • Beharisztán ('A tavaszi kert'), mely Szádi híres Gulisztánja (Rózsáskertje) után készült. Perzsa költőkről szól perzsául.[1]
  • Nafahát ulunsz ('A nyájas bizalmasság leheletei') egy nagy biografikus mű, amely 607 misztikus sejk életét dolgozza fel.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e f g h i j Pallas, i. h.

Forrás[szerkesztés]

Egyéb irodalom[szerkesztés]

  • Shah, I.: A szufi út, Farkas Lőrinc Imre Kiadó, Bp. (1998).