Drinápolyi béke (1829)
A drinápolyi béke vetett véget az Orosz és az Oszmán Birodalom között zajlott 1828–1829-es orosz–török háborúnak. A megállapodást török részről Abdülkadir bej, orosz oldalról Alekszej Fjodorovics Orlov herceg írta alá 1829. szeptember 14-én Drinápolyban.[2] A törökök hozzáférést biztosítottak az oroszoknak a Duna torkolatához, valamint Grúziában Akhaltsikhe és Akhalkalaki erődítményeihez. A szultán elismerte, hogy Grúzia (így többek között Imereti, Mingrélia, Guria), valamint a Perzsiától az előző évben megszerzett Jereváni és Nahicseváni Kánságok az orosz cár fennhatósága alá tartoznak. A szerződés értelmében a Dardanellák megnyílt a kereskedelmi hajók előtt, így felszabadult a gabonafélék, az élő állatok és a fa kereskedelme. A szorossal kapcsolatos kérdések végső rendezésére a Hünkâr İskelesi szerződésben került sor 1833-ban.
A drinápolyi béke értelmében a szultán ismét autonómiát ígért Szerbiának valamint Görögországnak, és hagyta, hogy Oroszország elfoglalja Moldovát és Havasalföldet, míg a törököknek nagy kártérítést kellett fizetnie. Később azonban a Hünkâr İskelesi szerződéskor történt módosítást követően ezeket az összegeket jelentősen csökkentették.[3] A szerződés értelmében Törökország és Havasalföld között az új határvonal a Duna folyása lett. Így Havasalföldhöz került Turnu, Giurgiu és Brăila megyéje.[4][5]
A kultúrában[szerkesztés]
- A drinápolyi békét gyakran emlegetik az 1960-as években forgatott The Prisoner című sorozat The General részében.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ H. E. Stier (dir.): Grosser Atlas zur Weltgeschichte, Westermann 1984, p. 134, ISBN 3141009198.
- ↑ John Emerich Edward Dalberg Acton. The Cambridge Modern History. Macmillan & Co, 202. o. (1907)
- ↑ Note 285 contained in the Collected Works of Karl Marx and Frederick Engels: Volume 12 (International Publishers: New York, 1979) p. 678.
- ↑ Constantin Giurescu. Istoria Românilor. Bucureşti, 1938.
- ↑ Nicolae Iorga. Istoria Românilor. Bucureşti, 1934.