Drinápolyi béke (1829)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Szentpéterváron a Moszkvai Diadalív (1836–1838) Oroszországnak az 1828–1829-es orosz–török háborúban aratott győzelmének állít emléket
Területi változások a drinápolyi béke óta[1]

A drinápolyi béke vetett véget az Orosz és az Oszmán Birodalom között zajlott 1828–1829-es orosz–török háborúnak. A megállapodást török részről Abdülkadir bej, orosz oldalról Alekszej Fjodorovics Orlov herceg írta alá 1829. szeptember 14-én Drinápolyban.[2] A törökök hozzáférést biztosítottak a Duna torkolatához, valamint Grúziában Akhaltsikhe és Akhalkalaki erődítményeihez. A szultán elismerte, hogy Grúzia (így többek között Imeréti, Mingrélia, Guria), valamint a Perzsiától az előző évben megszerzett Eriváni és Nahicseváni kánságok az orosz cár fennhatósága alá tartoznak. A szerződés értelmében a Dardanellák megnyílt a kereskedelmi hajók előtt, így felszabadult a gabonafélék, az élő állatok és a fa kereskedelme. A szorossal kapcsolatos kérdések végső rendezésére a Hünkâr İskelesi szerződésben került sor 1833-ban.

A drinápolyi béke értelmében a szultán ismét autonómiát ígért Szerbiának, Görögországnak, és hagyta, hogy Oroszország elfoglalja Moldovát és Havasalföldet, míg a törököknek nagy kártérítést kellett fizetnie. Később azonban a Hünkâr İskelesi szerződéskor történt módosítást követően ezeket az összegeket jelentősen csökkentették.[3] A szerződés értelmében Törökország és Havasalföld között az új határvonal a Duna folyása lett. Így Havasalföldhöz került Turnu, Giurgiu és Brăila megyéje.[4][5]

A kultúrában[szerkesztés]

  • A drinápolyi békét gyakran emlegetik az 1960-as években forgatott The Prisoner című sorozat The General részében.

Referenciák[szerkesztés]

  1. H. E. Stier (dir.): Grosser Atlas zur Weltgeschichte, Westermann 1984, p. 134, ISBN 3141009198.
  2. John Emerich Edward Dalberg Acton. The Cambridge Modern History. Macmillan & Co, 202. o. (1907) 
  3. Note 285 contained in the Collected Works of Karl Marx and Frederick Engels: Volume 12 (International Publishers: New York, 1979) p. 678.
  4. Constantin Giurescu. Istoria Românilor. Bucureşti, 1938.
  5. Nicolae Iorga. Istoria Românilor. Bucureşti, 1934.