Drábik János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Drábik János
Született 1938. június 9. (77 éves)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása újságíró, közíró
Kitüntetései A Hazáért Érdemkereszt, 2006 (A Politikai Foglyok Szövetségének kitüntetése)

Drábik János weboldala

Dr. Drábik János (Budapest, 1938. június 9.) jogász, újságíró és publicista, a Szabad Európa Rádió nyugdíjas vezető programszerkesztője.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1938. június 9-én született Budapesten. Csellistának készült, zenei tanulmányait a budapesti Erkel Ferenc Zeneművészeti Szakiskolában és Zenei Gimnáziumban végezte. Ugyanitt érettségizett 1956-ban. Kéztörés miatt azonban pályaváltoztatásra kényszerült. 1960-ban fejezte be tanulmányait az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán, 1968-ban pedig az ELTE Bölcsész Karán, ahol esti tagozaton filozófiát tanult. 1971-ben ügyvédi-jogtanácsosi vizsgát tett, előzőleg pedig a MÚOSZ Újságíró Iskoláját is elvégezte. Később a New York University-n folytatta tanulmányait, és 1981-ben bejegyzett jogtanácsos lett New York államban.

1983-ban Münchenbe került a Szabad Európa Rádióhoz, ahol Kézdi Pál néven számos műsort írt és szerkesztett. Sorozatot írt többek között a sztálinizmusról, az amerikai alkotmányról, a neokonzervativizmusról, a Szovjetunió történetéről. 1983-tól aktívan részt vett a müncheni Széchenyi Kör tevékenységében, ahol több előadást is tartott. 1993-1998-ig a Széchenyi Kör titkára volt. 1998-ban a KDNP országos listáján indult, de nem nyert mandátumot. Az 1999-ben megindult Leleplező c. könyvújság főmunkatársa. Alapító tagja a 2000 áprilisában megalakult "Összefogás a fennmaradásért" mozgalomnak. 2008-ban a Független Újságírók Szövetsége (FÚSZ) elnökségének is a tagjává vált.

Jelenleg jogi tanácsadója a 'Public Money Systems' nevű szervezetnek, amely helyi pénzrendszerek tervezésével és építésével foglalkozik Magyarországon és Európa többi részében.

Drábik János 1992 óta házas, felesége vegyész, tudományos kutató.

Drábik János munkássága viták kereszttüzében áll. Kritikusai ellene vetik, hogy muzsikus és jogász végzettséggel nagyívű közgazdasági és gazdaságtörténeti munkákat adott közre, melyek a dilettantizmus jeleit mutatják. Szenvedélyes híve az összeesküvéseknek: a világ gazdasági jelenségei mögött a zsidókat és a szabadkőműveseket sejti. Elkötelezett híve a "barguzini Petőfi" elméletnek, melyet minden hozzáértő történész és irodalomtörténész elvet, és hirdetője annak, hogy Széchenyi István volt Petőfi Sándor apja, mégpedig a megháborodott Széchenyi egy félreértett zavaros levele alapján. Szentül hiszi, hogy Putyin orosz elnök levelet írt a magyarokhoz a barguzini Petőfi kihantolása érdekében, csak a levél "elveszett".[1]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Önálló kötetei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Uzsoracivilizáció - I. kötet (2002)
  • Miért kellett meghalnia a három Kennedynek? (2003)
  • Uzsoracivilizáció - II. kötet (2003)
  • Uzsoracivilizáció - III. kötet (2003)
  • Tudatmódosítás (2004)
  • Világzsákutca (2004)
  • 1956 - A magyarok harmadik útja (2005)
  • A pénz diktatúrája (2005)
  • Édesanyánk (2005)
  • Világdemokratúra (2006)
  • Orwellia (2007)
  • Az emberközpontú világrend (2007)
  • Örvénylés (2008)
  • Korszakváltás (2009)
  • A sötét újkor (2010)
  • A kiválasztottak (2011)
  • Kié a magyar állam? (2012)
  • Egyenlők és egyenlőbbek (2014)

Többszerzős kötetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Válság és valóság (Bogár László és Varga István társszerzőkkel, 2009)
  • Világbéke vs. világháború (Peter Sheldon, Virág András és Julius Mohácsi társszerzőkkel, 2012)
  • Hazugság, hogy Obama elkergeti Orbán Viktort! (Tőke Peter Sheldon társszerzővel, 2013)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]