Doku Umarov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Doku Umarov
(Ӏумаров Хьамади кӀант Докка)
Született 1964. április 13.[1]
Kharsenoi
Elhunyt 2013. szeptember 7. (49 évesen)[1]
Kaukázus
Állampolgársága
Foglalkozása politikus
Iskolái Grozny State Oil Technical University named after Academician MD Millionshtchikov
Halál oka lövési seb

Doku Hamatovics Umarov (arabosított becenevén: Dokka Abu Uszmán, Karszenoj, 1964. április 13.2013. szeptember 7.[2]) csecsen iszlamista parancsnok, terrorista vezér, akit a média gyakran "Oroszország Oszáma bin Ládenjének nevez".[3] A második csecsen háború idején, 2006 - 2007 között ő volt a de facto független Icskéria Csecsen Köztársaság államelnöke, majd 2007-ben az oroszok által uralt Észak-Kaukázus emírjévé nevezte ki magát, dzsihádot hirdetve a terület "felszabadítására". Az ún. Kaukázusi Emirátusban akarta összefogni a térség muszlim vallású népeit (a csecseneket, ingusokat, cserkeszeket, dagesztáni népeket) az orosz uralom ellen és egy vallási alapon nyugvó föderatív államot megszervezni belőlük. Habár kezdetben a parancsnoksága alatt harcoló mudzsáhidek kizárólag az orosz hadsereg és rendőrség ellen hajtottak végre támadásokat, Umarov később parancsot adott a civil lakosság elleni terrortámadások végrehajtására is, mint a 2010-es moszkvai metrórobbantás és a 2011-es domogyedovoi merénylet. 2012-ben terrortámadással fenyegette meg a Szocsiban megrendezendő 2014. évi téli olimpiai játékokat is.

Élete[szerkesztés]

1964. április 13-án született a Csecsenföld déli részén fekvő Karszenoj faluban. A gimnáziumot követően Groznijban építészmérnökit végzett, majd megnősült és hat gyermeke született (a legfiatalabb 2006-ban). 2005-ben az orosz hatóságok letartóztatták Umarov teljes családját, Umarov 74 éves apja rejtélyes körülmények között életét vesztette, testvére eltűnt, a család többi tagját szabadon bocsátották.[4]

Az első csecsen háború kitörésekor Moszkvában tartózkodott, de azonnal hazatért és csatlakozott Ruszlan Gelajev gerilla egységéhez. 1996-ban azonban a Gelajevvel való nézeteltérései miatt Ahmed Zakajev egységéhez csatlakozott. A háború végére dandártábornoki rangot kapott és két kitüntetésben részesült bátorságáért.

A háború után, 1997 januárjában Aszlan Maszhadov csecsen elnök a Csecsen Biztonsági Tanács elnökévé nevezte ki, egy év múlva azonban már kénytelen volt lemondani, mert nem lépett fel a radikális csecsen csoportok emberrablásai ellen.

A második csecsen háború kitörését követően Groznij védelmében segédkezett, 2000 elején azonban súlyosan megsebesült és katonái - a szintén sebesült Zakajevvel együtt - külföldre vitték orvosi kezelésre. Felépülése után a gúziai Pankiszi-szorosban vállalta el egy 150 fős csecsen fegyveres szervezet irányítását, majd 2002-ben titokban visszatért Csecsenföldre, ahol a Délnyugati Front parancsnoka lett, közel 1000 fegyveresnek parancsolva. Fegyveres parancsnokként szorosan együttműködött Samil Baszajevvel, akivel együtt egyes feltételezések szerint részt vett a beszláni túszejtésben, mely 385 ember (többségében gyermekek) halálával végződött.[5]

2005-ben az orosz hatóságok többször is keltették halálhírét: legelőször januárban, amikor azt állították, hogy Umarov életét vesztette egy tűzharcban a grúziai határ mellett. Márciusban állítólag életveszélyesen megsebesítette egy Spetsnaz különítmény, de felépült sérüléseiből. Októberben egy nalcsiki incidenst követően jelentették be halálhírét, de ez is tévesnek bizonyult.[6] 2005. májusában taposóaknára lépett, de csak enyhébb sérüléseket szerzett. 2006. decemberében az orosz biztonsági szolgálat felfedezte rejtekhelyét Csecsenföld nyugati részén, de Umarov sikeresen elmenekült.

2006-ban Abdul-Halim Szadulajev halála után ő lett a - gyakorlatilag már nem létező - Csecsen Köztársaság elnöke.[7] 2007. októberében kikiáltotta az Észak-Kaukázusra kiterjedő Kaukázusi Emirátust, magát nevezve ki emírnek.

Habár egy 2004-es videóüzenetben Umarov még kijelentette, hogy fegyveresei kizárólag orosz katonai és politikai központokat, illetve katonai és rendőri egységeket igyekeznek megtámadni, 2006-tól kezdődően egyre gyakrabban került sor a civilek elleni terrortámadásokra. Ezek közül az első igazán jelentős a 2010-es moszkvai metrórobbantás volt, amely 40 halálos áldozatot követelt, majd egy év múlva a domogyedovói nemzetközi repülőtéren elkövetett merénylet, melynek 36 halálos áldozata volt. Umarov a moszkvai merényleteket azzal indokolta meg, hogy az egész orosz társadalom bűnösnek tekinthető, amiért nem akadályozza meg "Putyin és az FSB túlkapásait".[8]

2012. február 3-án felszólította követőit a civilek elleni terrortámadások abbahagyására, válaszul a 2011-es kormányellenes tüntetésekre,[9] de megfenyegette az orosz hatóságokat, hogy a 2014-ben Szocsiban megrendezendő olimpiai játékok ellen merényletet fog végrehajtani, mert azt az orosz kormány "halott muszlimok csontjain" kívánja megtartani (Umarov itt arra utalt, hogy a 19. századig Szocsi a független Cserkeszföld része volt, muszlim vallású cserkesz lakossággal, akiket a hódító oroszok átkergettek az Oszmán Birodalom területére).[10]

2011 májusában az Amerikai Egyesült Államok kormánya is 5 millió dolláros vérdíjat tűzött ki a fejére.[11]

2014. március 18-án egy kaukázusi hírportál közzétette halálhírét, melyet azonban független forrásokból nem erősítettek meg és halálának okát sem közölték.[12]

Jegyzetek[szerkesztés]