Discharge
| Discharge | |
 | |
| Információk | |
| Alapítva | 1977 |
| Műfaj | hardcore punk |
| Kiadó | Sanctuary Records |
| A Discharge weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Discharge témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A Discharge angol hardcore punk együttes. 1977-ben alakultak Stoke-on-Trentben. Alapító tagjai Terence "Tezz" Roberts és Royston "Rainy" Wainwright.[1] A zenekar több tagcserén is átesett története alatt, a klasszikus felállásnak a nyolcvanas évekbeli felállás számít: Rainy Wainwright - basszusgitár, Gary Maloney - dob, Anthony "Bones" Roberts - gitár és Kelvin "Cal" Morris énekes.[2] Az együttes első albuma több extrém metal stílusnak is "megágyazott". A Discharge a thrash metal műfaj egyik előfutárának számít.[3] Dalaikat olyan együttesek dolgozták fel, mint a Metallica, az Anthrax vagy a Sepultura.[4] A Napalm Death-szel és az Extreme Noise Terrorral együtt a grindcore műfaj előfutárának is számítanak.[5] A D-beat nevű zenei stílus az együttesről és a jellegzetes dobolási stílusáról kapta a nevét.
Története[szerkesztés]
A Discharge-ot Terence "Tez" Roberts és Royston "Rainy" Wainwright alapították 1977-ben, Stoke-on-Trent-ben. Felfogadták magukhoz Roberts fiatalabb testvérét, Anthony "Bones" Roberts-et mint gitárost, Nigel Bamfordot mint basszusgitárost, és Anthony "Akko" Axont mint dobost. Az együttesre eredetileg a klasszikus punkegyüttesek, mint a Sex Pistols, a The Clash és a The Damned hatottak. Axon még 1977-ben kilépett a zenekarból, őt Bamford követte. Új énekesük Cal Morris lett, Terry Roberts pedig dobos lett, Wainwright a basszusgitáros.[2] A Discharge ekkor levetette magáról a klasszikus punkegyüttesek hatását, így zenéjük sokkal keményebb lett, szövegeik témái pedig az anarchia, a kapitalizmus és a nukleáris háború lett. Éppúgy, mint a Crass, a Discharge is az anarchiát hirdette, és az anarchista jelet használta.[6]
1980-ban lemezszerződést kötöttek a Clay Recordsszal, és ebben az évben megjelent az első kislemezük, amely az ötödik helyet szerezte meg a brit slágerlistán, ahol 44 hétig szerepelt.[2] A klasszikusnak számító Hear Nothing See Nothing Say Nothing 1982-ben jelent meg.
Ugyanebben az évben Anthony Roberts kiszállt a zenekarból, és új együttest alapított, HellsBelles néven. Helyére Peter "Pooch" Purtill került, aki sokkal heavy metalosabb hangzást adott az együttesnek.
Az együttes második, Grave New World című nagylemezén teljesen eltávolodott a hardcore punk stílustól, és a jóval kommerszebb glam metal hangzásra váltottak.[7] Cal Morris az üvöltés helyett falsetto stílusú éneket használt, amelyért később a Led Zeppelin újra felfedezését hibáztatta. Az album teljes bukásnak számított, mind a rajongók, mind a kritikusok körében. Az Allmusic 1.5 pontot adott rá az ötből.[7] Turnézni indultak, hogy hirdessék a lemezt, de a turné katasztrofálisnak bizonyult, illetve majdnem megsérült a zenekar. Mikor New York Cityben koncerteztek, a rajongók annyira dühösek voltak, hogy az egész majdnem lázadásba torkolt. A Bad Brains frontembere, H.R. felmászott egy balkonra, és jeget kezdett önteni a zenészekre.[8] A turné után feloszlottak.[7]
1991-ben újra összeálltak, és 1999-ben ismét feloszlottak. Ez idő alatt két stúdióalbumot adtak ki. Az együttes ezen az albumain a heavy metal hangzást folytatta. Cal hangja ércesebb, keményebb lett, amely sokkal inkább hasonlít Brian Johnson hangjára (AC/DC). Ennek ellenére az Allmusic ugyanúgy 1.5 pontot adott rá, mint a Grave New World-re.[9] A Shootin' Up the World című lemezük már thrash metal hangzással rendelkezett. Az Allmusic 2.5 ponttal értékelte.[10]
2001-ben ismét összeálltak, és a mai napig működnek. A 2002-es lemezük volt az utolsó, amelyen Cal Morris énekelt.[11]
Diszkográfia[szerkesztés]
Stúdióalbumok[szerkesztés]
- Hear Nothing See Nothing Say Nothing (1982)
- Grave New World (1986)
- Massacre Divine (1991)
- Shootin' Up the World (1993)
- Discharge (2002)
- Disensitise (2008)
- End of Days (2016)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Discharge | Biography, Albums, Streaming Links. AllMusic . (Hozzáférés: 2020. március 8.)
- ↑ a b c Glasper, Ian. Burning Britain: The History of Punk 1980–1984. Cherry Red Books (2004). ISBN 978-1-901447-24-8
- ↑ Knowles, Christopher. The Secret History of Rock 'n' Roll. Cleis Press, 2010. p. 240.
- ↑ Knowles,Christopher.The Secret History of Rock 'n' Roll. Cleis Press, 2010
- ↑ Brown, Andy R.; Spracklen, Karl; Kahn-Harris, Keith; and Scott, Niall. Global Metal Music and Culture: Current Directions in Metal Studies. Routledge, 2016
- ↑ Pellegrino, Anthony Michael and Lee, Cristopher Dean. Let the Music Play!: Harnessing the Power of Music for History and Social Studies Classrooms. IAP, 2012. p. 103
- ↑ a b c Grave New World. AllMusic. (Hozzáférés: 2013. március 12.)
- ↑ [1] Archiválva 2012. január 29-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- ↑ Discharge Massacre Divine. AllMusic . (Hozzáférés: 2018. szeptember 15.)
- ↑ Eduardo Rivadavia: Shootin' Up the World review by AllMusic. AllMusic. (Hozzáférés: 2019. január 25.)
- ↑ Growing old dis-gracefully: Discharge frontman Rat on why punk's most explosive survivors can never die. Decibel Magazine , 2011. szeptember 5.
