Dipólus (antenna)
A dipólus szimetrikus táplálású sugárzó, a betáplálás a sugárzó középpontjában történik oly módon, hogy a két félsugárzót fázisban 180° -kal eltolt váltófeszültséggel tápláljuk. Koaxiális táplálás esetén a kábel és a dipólus közé szimmetrizáló elemet kell bekötni. Szimmetrizálás nélkül a földpontra kötött félsugárzó ellensúlyként működik, ilyenkor 25% jelszintveszteséggel kell számolni. A dipólust, mint nyílt rezgőkört a következőképp képzelhetjük el:
- az induktív komponenst a két félsugárzó hosszának összegéből származtatjuk, mivel az egyenes vezetőnek van induktivitása.
- a kapacitív összetevőt a két félsugárzó felülete között létrejövő szórt kapacitás adja, vagyis ha nyílt rezgőkörként fogjuk fel, akkor a kondenzátor fegyverzetét a két félsugárzó felülete adja.
- rezisztív összetevők: a két félsugárzó ellenállása, sugárzási ellenállás, veszteségi ellenállás
Belátható, hogy pontos kiszámítása meglehetősen számításigényes, hiszen minél pontosabb értéket akarunk számolni, annál több részre kell felbontanunk rendszert.
Méretezése, tulajdonságai
[szerkesztés]Rezonancia a dipóluson
[szerkesztés]A dipólus akkor van rezonanciában, ha a hossza megegyezik a talppontjára kapcsolt váltófeszültség hullámhosszának felével, vagy annak egész számú többszörösével.
- hR – rezonáns hossz (m)
- λ – a talppontba táplált váltófeszültség hullámhossza
- n – egész szám
- k – rövidítési tényező
A dipólus kapacitása
[szerkesztés]
- r – a dipólusvezető sugara (m)
- h – a dipólus hosszúsága (m)
- k – rövidítési tényező
- C – a monopólus kapacitása (pF)
A dipólus induktivitása
[szerkesztés]
- r – a dipólusvezető sugara (m)
- h – a dipólus hosszúsága (m)
- k – rövidítési tényező
- L – a dipólus induktivitása (μH)
A dipólus hullámimpedanciája
[szerkesztés]
- L – a dipólus induktivitása (H)
- C – a dipólus kapacitása (F)
- Z0 – a dipólus hullámimpedanciája (Ω)
A dipólus rövidítése és hosszabbítása
[szerkesztés]A monopólushoz hasonlóan a dipólus is hosszabbítható vagy rövidíthető, itt azonban mindkét féldipólus talppontjába azonos induktivitású tekercset kell beiktatni. A féldipólusba iktatandó tekercs induktivitása az alábbi módon számítható:
- λ – a betáplált feszültség hullámhossza (m)
- h – a dipólus hossza (m)
- Z0 – a dipólus hullámellenállása (Ω)
- Lh – a beiktatandó hosszabbítótekercs induktivitása (μH)
A dipólus rövidítése rövidítőkondenzátorral lehetséges, melyet a dipólus talppontjával párhuzamosan kapcsolunk. Értéke az alábbi módon számítható:
- λ – a betáplált feszültség hullámhossza (m)
- h – a dipólus hossza (m)
- Z0 – a dipólus hullámellenállása (Ω)
- Cr – a rövidítőkondenzátor kapacitása (pF)
Feszültség és áramviszonyok a λ/2 hosszúságú dipóluson
[szerkesztés]Ha λ/2 hosszúságú dipólust λ hullámhossznak megfelelő frekvenciájú váltóárammal megtápláljuk, akkor kialakul a áramhas és a feszültségcsús. Ekkor van a dipólus rezonanciában. Mivel a dipólust szimmetrikusan kell megtáplálni, ezért a táplálás földfüggetlen váltóárammal történik, vagyis a két féldipólra kapcsolt váltóáram fázisa 180°-kal eltér.
A dipólus vezetőkön a talpponttól távolodva egyre nagyobb feszültséget mérhetünk, a legnagyobb feszültséget a dipólus betáplálásával ellentétes végén mérhetjük. A két feszültség ellentétes irányú.
Az árammal fordított a helyzet, az áram a talppont közelében a legnagyobb, attól távolodva csökken, a monopólus végén pedig már nem folyik áram. Az áramirányok ellentétesek.
Dipólusból kialakított, gyakorlatban használt antennák
[szerkesztés]A dipólusból kialakított antennák alapja leginkább a félhullámú dipólus. A dipólus önmagában is használható antennaként, vízszintesen elhelyezve iránysugárzóként, függőlegesen elhelyezve pedig körsugárzóként alkalmazható.
Egyelemes dipólusok
[szerkesztés]- félhullámú dipól
- csökkentett méretű dipól
- inverted V
- hajlított dipólus
- kördipólus
- Hertz-féle dipólus
Több dipólusból összekapcsolt antennarendszerek
[szerkesztés]- emeletes dipól
- dipólfüggöny (pl. orosz fakopáncs)
Parazitasugárzós antennák
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- K. Andrae, F. W. Fussnegger, O. Kronjäger, G. Lesche, W. Lichthardt, O. Morgenroth, W. Müller, K. Rothammel, E. Schneller, K. H. Schubert.szerk.: Hans Joachim Fischer: Rádióamatőrök kézikönyve – Kézi- és segédkönyv rövidhullámú adó- és vevőamatőrök számára [archivált változat] (djvu) (magyar nyelven), Budapest: Műszaki Könyvkiadó. ETO 621.396.72, 621.396.6.029.55/62 [1960] (1962). Hozzáférés ideje: 2024. március 22. [archiválás ideje: 2020. március 7.] „Eredeti mű: AMATEURFUNK, Verlag Sport und Technik, Berlin, 1960”