Dibenzodioxin
Dibenzo-p-dioxin | |
Dibenzodioxin | |
IUPAC-név | Dibenzo[1,4]dioxin |
Más nevek | Dibenzodioxin, Dibenzo-p-dioxin, Oxantrén |
Kémiai azonosítók | |
---|---|
CAS-szám | 262-12-4 |
Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
Kémiai képlet | C12H8O2 |
Moláris tömeg | 184,20 g/mol |
Megjelenés | Fehér kristály |
Olvadáspont | 122 °C (395 K) |
Forráspont | 283,5 °C (556,5 K)[1] |
Oldhatóság (vízben) | 0,901 g/l (25 °C) |
Kristályszerkezet | |
Dipólusmomentum | [1] |
Veszélyek | |
EU osztályozás | nincs besorolva |
LD50 | 866 mg/kg (egér, szájon át) 1220 mg/kg (patkány, szájon át)[2] |
Rokon vegyületek | |
Rokon vegyületek | dioxin poliklór-dibenzodioxin 2,3,7,8-poliklór dibenzo[1,4]dioxin |
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. |
Dibenzodioxin a neve annak a két szerves heterociklusos vegyületnek, amely a dioxinból származtatható le annak molekulájához két benzolgyűrű hozzákapcsolásával. Összegképletük: C12H8O2. A két izomer neve dibenzo[1,2]dioxin, vagy dibenzo-o-dioxin és dibenzo[1,4]dioxin, vagy dibenzo-p-dioxin.
A két izomer szerkezeti képlete:
A para izomer dibenzo-p-dioxin adatait a jobb oldali táblázat tartalmazza.
A peroxid vegyületekhez hasonlóan az orto izomer dibenzo-o-dioxin kémiailag igen instabil. Más információ erre nincs és valószínűleg ezért a két változat megjelölését általában elhanyagolják.
A dibenzodioxin azért fontos, mert ez az alap vegyülete a poliklórozott vagy poliklór-dibenzodioxin vegyületeknek, amelyek nagy fontosságú környezetszennyező, mérgező anyagokként ismeretesek.