Dacnis hartlaubi
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
_female.jpg) A tojó
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Sebezhető      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Dacnis hartlaubi Sclater, 1855 | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Dacnis hartlaubi témájú rendszertani információt. |
A Dacnis hartlaubi a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a tangarafélék (Thraupidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Philip Lutley Sclater angol ornitológus írta le 1855-ben. Sorolják a Pseudodacnis nembe egyetlen fajként Pseudodacnis hartlaubi néven is.[3]
Előfordulása[szerkesztés]
Dél-Amerika északnyugati részén, Kolumbia területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők és mocsári erdők, valamint ültetvények. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 11 centiméter.[3] A hím tollazata kék és fekete, a tojóé barnás.
Életmódja[szerkesztés]
Főleg gyümölcsökkel táplálkozik, de néha ízeltlábúakat is fogyaszt.[3]
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe kicsi, egyedszáma 10000 példány alatti és csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető fajként szerepel.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. augusztus 18.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. augusztus 18.)
- ↑ a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. augusztus 18.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. augusztus 18.)
További információk[szerkesztés]
|
