Dégh Linda

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dégh Linda
Életrajzi adatok
Született 1918. március 19.
Budapest
Elhunyt 2014. augusztus 20. (96 évesen)
Bloomington
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem
Szakmai kitüntetések
Guggenheim-ösztöndíj

Dégh Linda (Budapest, 1918. március 19.Bloomington, 2014. augusztus 20.) néprajzkutató.

Élete és munkássága[szerkesztés]

1943-ban végzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen, de már 1942-ben megjelent első könyve, Pandúr Péter meséi címmel. Ortutay Gyula tanítványa volt.

1951-től oktatott az Eötvös Loránd Tudományegyetemen.

1962-ben „Népmese és társadalom” címmel publikálta az 1940-es években Kakasdra telepített bukovinai csángók között végzett kutatásának eredményeit.

1964-ben meghívták az amerikai folklórtudomány egyik legjelentősebb központjába, az Indianai Egyetemre vendégoktatóként, majd kiküldetése végén teljes állást ajánlottak neki, amit el is fogadott. 1978-tól csaknem 1990-es nyugdíjba vonulásáig az intézmény néprajz tanszékének vezetője volt.

Tudományos munkásságának fő területei a folklór elbeszélő műfajai, az identitás és a népi vallásosság formái voltak. Különböző szemszögekből feldolgozta a hagyományos népi hiedelmek továbbélését a modern tömegkommunikáció megjelenéseiben, úgy mint a horrorfilmekben vagy az sci-fikben.

Magyar szempontból is kiemelkedő munkája volt a 20. század elején Amerikába kivándorolt magyar parasztok idős túlélői között az 1960-as években végzett kutatása, arról, hogyan találkozott a hagyományos magyar vidéki kultúra az amerikai modern, ipari világgal.

Férje, Vázsonyi Endre író részt vett több művének alapozó kutató munkájában, majd azok megírásában.

Elismerései[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]