Czobor Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Czobor Béla
Czobor Béla.jpg
Született 1852. május 9.
Székesfehérvár
Elhunyt 1904. január 13. (51 évesen)
Budapest
Foglalkozása
  • művészettörténész
  • régész
  • egyetemi tanár
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Czobor Béla témájú médiaállományokat.

Czobor Béla (Székesfehérvár, 1852. május 9.Budapest, 1904. január 13.) művészettörténész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Életpályája[szerkesztés]

Egyházi pályára lépett, 1875-ben szentelték pappá. 1876-tól a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának segédőre volt. 1886-tól Nagyváradon két éven át a püspöki papnevelő intézet igazgatója és az egyházi archeológia tanára volt. 1889-ben lett a Műemlékek Országos Bizottságának előadója; ebben a minőségében hat fontosabb kiállítást szervezett. 1880 és 1887 között szerkesztette az Egyházművészeti Lapok című folyóiratot. 1897-től egyetemi nyugalmazott rendkívüli tanár.

Tudományos címei[szerkesztés]

  • 1881-től a Magyar Tudományos akadémia levelező tagja, 1899-től rendes tagja volt.

Kutatási területe[szerkesztés]

Elsősorban a középkori művészettel, egyházi műemlékekkel, egyházi iparművészettel és keresztény régészettel foglalkozott.

Főbb művei[szerkesztés]

  • A középkori egyházi művészet kézikönyve (Bp., 1875);
  • A keresztény műarcheológia encyclopaediája (I-II:, Bp., 1880-83);
  • Magyarország történelmi emlékei az ezredéves orsz. kiállításon (I-X. füz., Bp., 1898-99).
  • A m. sztkorona és a koronázási jelvények. Népiratkák 64., Szent István Társulat, 1893

Emlékezete[szerkesztés]

Békefi Remig: Emlékbeszéd Czobor Béla felett (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1905).

Források[szerkesztés]