Czobor Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Czobor Béla
Czobor Béla.jpg
Született 1852. május 9.
Székesfehérvár
Elhunyt 1904. január 13. (51 évesen)
Budapest
Foglalkozása
  • művészettörténész
  • régész
  • egyetemi oktató
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Czobor Béla témájú médiaállományokat.

Czobor Béla István (Székesfehérvár, 1852. május 9.Budapest, 1904. január 13.) művészettörténész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

Életpályája[szerkesztés]

Apja Czempert István, anyja Tomsits Johanna.[1]A Czompert nevet 1871-ig viselte. [2] Egyházi pályára lépett, 1875-ben szentelték pappá. 1876-tól a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának segédőre volt. 1886-tól Nagyváradon két éven át a püspöki papnevelő intézet igazgatója és az egyházi archeológia tanára volt. 1889-ben lett a Műemlékek Országos Bizottságának előadója; ebben a minőségében hat fontosabb kiállítást szervezett. 1880 és 1887 között szerkesztette az Egyházművészeti Lapok című folyóiratot. 1897-től egyetemi nyugalmazott rendkívüli tanár.

Emlékezete[szerkesztés]

Sírja Budapesten a Fiumei úti temetőben található (29/2, N/A, 1, 32).[3]

Tudományos címei[szerkesztés]

  • 1881-től a Magyar Tudományos akadémia levelező tagja, 1899-től rendes tagja volt.

Kutatási területe[szerkesztés]

Elsősorban a középkori művészettel, egyházi műemlékekkel, egyházi iparművészettel és keresztény régészettel foglalkozott.

Főbb művei[szerkesztés]

Emlékezete[szerkesztés]

  • Békefi Remig: Emlékbeszéd Czobor Béla felett (MTA Emlékbeszédek, Bp., 1905).

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információ[szerkesztés]