Csécsi Nagy Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Csécsi Nagy Imre
Született 1804. november 28.
Érkeserű
Elhunyt 1847. július 23. (42 évesen)
Debrecen
Nemzetisége magyar
Gyermekei Csécsi Nagy Miklós
Foglalkozása orvos,
mineralógus,
tanító

Csécsi Nagy Imre, Csécsy-Nagy Imre (Érkeserű, 1804. november 28.Debrecen, 1847. július 23.) református tanár, orvos, mineralógus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Csécsi Nagy Miklós lelkész édesapja.

Élete[szerkesztés]

A gimnáziumot és felsőbb tudományokat a debreceni református kollégiumban végezte, majd a német nyelv tanulása érdekében egy évet Lőcsén töltött. Ezután Debrecenben a költészeti osztály köztanítója, majd az első éves diákok lektora, később senior lett. 1831-ben lemondott tanszékéről és Pestre ment orvostudományt tanulni. Innen Bécsbe ment, ahol 1837-ben orvostudorrá avatták, ezután Debrecenben az orvosi gyakorlatnak és a természettudományoknak élt. 1839-ben az ásvány-, növény- és vegytan tanára lett és az iskola számára ásványgyűjteményt rendezett; ennek érdekében sokat utazott a bányavárosokban és Svájcban. A Magyar Tudományos Akadémia 1844. december 4.-én választotta levelező tagjává. Gyászbeszédet Hanák János mondott felette a Magyar Tudományos Akadémián 1847-ben.

Munkái[szerkesztés]

  • A botanikai magyar műnyelv javításáról. Debreczen, 1824. (Akadémiai beköszöntő értekezés. 2. kiadás. 1834. U. ott.)
  • Dissertatio inaug. de fontium medicatorum principio efficaci. Vindobonae, 1837.
  • A természet ismeretének a tudományos műveltségre ható befolyásáról. U. ott, 1839. (Tanszékfoglaló.)
  • Tiszta erkölcstudomány. U. ott. 1842. (Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap. 2. kiadás 1844. 3. kiadás 1854. U. ott.)
  • Földünk s nehány nevezetesb ásvány rövid természetrajza, különös tekintettel a felsőbb polgári s középiskolák szükségeire. U. ott, 1842. (2. kiadás, Kecskemét. 1843. 3. kiadás. Debreczen, 1861. Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap.)
  • Értekezés a dunamelléki helv. hitvallást követő egyházkerületbeni superintendens választás és egyházigazgatás tárgyában, figyelemmel Fáy András negyed-mutatójára. Kecskemét, 1843.

Kéziratban maradtak az általa tanított tudományok tankönyvei és egy monográfia a villanydelejességről, melyből halálakor két ív már ki volt nyomtatva.

Természettudományi cikkei a Figyelmezőben (1839–40), Athenaeumban (1840. Értekezés a fénysugarak polarizatiójáról) és a Hetilapban (1845) jelentek meg.

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Ferenczy Jakab-Danielik József: Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. Pest, Szent István Társulat, 1856. VIII, 641, X o., 1858. VI, 441 o.
  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János
  • Kempelen Béla: Magyar nemes családok. Bp., Grill Károly Könyvkiadóvállalata, 1911-1932.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Bp., MTA Társadalomkutató Központ, 2003.
  • A Pallas nagy lexikona, az összes ismeretek enciklopédiája. 1-16 k. (17-18. pótk. Szerk. Bokor József). Bp., Pallas-Révai, 1893-1904.
  • Tolnai világlexikona. Bp., Magyar Kereskedelmi Közlöny, 1912-1919. 8 db.; Bp., Kassák Kiadó, 1999-
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
  • Magyar irodalmi lexikon. Flóris Miklós és Tóth András közreműködésével szerk. Ványi Ferenc. Átnézte Dézsi Lajos, Pintér Jenő. Bp., Studium, 1926.