Crinia tasmaniensis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Crinia tasmaniensis
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Myobatrachidae
Nem: Crinia
Faj: C. tasmaniensis
Tudományos név
Crinia tasmaniensis
(Günther, 1864)
Szinonimák
  • Pterophrynus tasmaniensis Günther, 1864
  • Crinia tasmaniensisKeferstein, 1868
  • Camariolus (Pterophrynus) tasmaniensis — Parker, 1881
  • Ranidella tasmaniensisBlake, 1973
  • Australocrinia tasmaniensisHeyer & Liem, 1976
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Crinia tasmaniensis témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Crinia tasmaniensis témájú kategóriát.

A Crinia tasmaniensis a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül a Crinia nembe tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Ausztrália endemikus faja. Tasmania egész területén előfordul. Elterjedési területének mérete körülbelül 56 500 km².[1]

Megjelenése[szerkesztés]

Kis termetű békafaj, testhossza elérheti a 30 mm-t.[2] Megjelenése nagyon változatos, a háta szürke, barna vagy barnás-narancsszínű, időnként hosszanti csíkokkal vagy foltokkal. Szemei között gyakran V alakú folt található. Hasa fehér, fekete vagy szürke foltokkal vagy fekete-fehér márványozással, a has alsó felén és a lábak alsó felszínén gyakran élénkpiros. Pupillája vízszintes elhelyezkedésű, a szivárványhártya aranyszínű. Sem a mellső, sem a hátsó lábfején nincs úszóhártya, ujjain nincsenek korongok.[2]

Életmódja[szerkesztés]

Tavasztól nyárig szaporodik. A petéket egyenként rakja le időszakos pocsolyákba, ahol azok a víz aljára süllyednek.[3] Az ebihalak testhossza elérheti a 3 cm-t, fakó arany vagy sötétbarna színűek. Az ebihalak a víztestek alján maradnak, és három-négy hónapig tart, amíg békává fejlődnek.[2]

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Populációja stabil, több védett területen megtalálható.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]