Charlotte Buff
| Charlotte Buff | |
 | |
| Charlotte Kestner, szül. Buff, Johann Heinrich Schröder pasztellje | |
| Született | Charlotte Sophie Henriette Buff[1] 1753. január 11.[2][3][4][5] Lottehaus[6] |
| Elhunyt | 1828. január 16. (75 évesen)[2][3][4][5] Hannover[1] |
| Állampolgársága | porosz |
| Házastársa | Johann Christian Kestner |
| Gyermekei |
|
| Szülei | Magdalena Ernestine Feyler Heinrich Adam Buff |
| Foglalkozása | író |
| Sírhelye | Gartenfriedhof (233) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Charlotte Buff témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Charlotte Sophie Henriette Buff (Wetzlar, 1753. január 11. – Hannover, 1828. január 16.) volt az a német nő, akiről Johann Wolfgang von Goethe Lotte alakját mintázta „Az ifjú Werther szenvedései” című művében.
Élete[szerkesztés]
Heinrich Adam Buff (1711–1795) tiszttartó és Magdalena Ernestina Feyler (1731–1771) tizenhat gyermeke közül másodikként született. 1768-ban Johann Christian Kestner jegyese lett, de csak 1773. április 4-én kötöttek házasságot. A férfi 1767-től a wetzlari bíróságon volt titkár, később Hannoverben udvari tanácsos és helyettes levéltáros. A házaspárnak 12 gyermeke született.
Goethe 1772-ben joggyakornokként járt Wetzlarban, ahol egy táncmulatságban ismerte meg Lottét. Június 9-én Goethe wetzlari nagynénje, Lange asszony, bált rendezett a szomszédos falu, Volpertshausen vadászlakában, valószínűleg Charlotte nővére, Karoline Buff születésnapja alkalmából. (Karoline és Lange asszony fia eljegyzés előtt álltak.) A bálon Goethe Charlotte Buff kísérője volt, noha ebben az időben a tizenhét éves Johannette Lange körül forgolódott. Amint azonban Goethe megismerte Charlottét, elfelejtette Johannettét, annyira elvarázsolta Lotte megjelenése és nyílt modora. Ahogy a Werther-ben megírta, egész este vele táncolt.
A Werthertől eltérően azonban nem a bál napján, hanem a következő napon történt az az jelenet a wetzlari Buff-házban, amelytől Goethe annyira izgalomba jött. Amikor Goethe odaért, Lotte éppen kenyeret vágott a testvéreinek. Goethe így írta le az élményt a Werther-ben:
| „ | Milyen gyönyörűség volt a lelkemnek őt a kedves, vidám gyerekeknek, nyolc testvérének körében látni! | ” |
| – Szabó Lőrinc fordítása | ||
Édesanyja egy évvel előbb bekövetkezett korai halála miatt Lotte vezette az apai háztartást és gondoskodott kilenc kisebb testvéréről. Lotte ugyan a második legidősebb lány volt a családban, de alkalmasabb volt erre a felelősségteljes tisztségre, mint nővére, Karoline. Goethe és Lotte testvérei szintén jól megértették egymást. Kestnerrel, Charlotte jegyesével is jó viszonyt ápolt ennek visszatérése után, a Wertherben azt állította, hogy Lotte után Albert volt számára a legkedvesebb. Goethét annyira nyomasztotta a Lottéhoz fűződő kapcsolat kilátástalansága, hogy szeptember 11-én elhagyta Wetzlart és levélben vett búcsút a jegyespártól. Az elválás irodalmi feldolgozása a Werther-regény.
Charlotte 1773-ban férjhez ment Kestnerhez és Hannoverbe költöztek. A Kestner-házaspár és Goethe továbbra is leveleztek, és amikor 1774 őszén a Werther megjelent, az író küldött nekik egy példányt. A szereplők az íróhoz fűződő barátságuk elárulásaként fogadták a regényt és a jó kapcsolat Goethe többrendbeli magyarázkodása ellenére sem állt helyre. Charlotte utóbb nem vette zokon, hogy Werther Lottéjaként ismerik fel, Kestner azonban semmi esetre sem akart a regénybeli Albert lenni.
Kestneréknek nyolc fiú- és négy leánygyermeke született, az elsőnek Goethe lett a keresztapja. Charlotte okosan és jó kedéllyel vezette a népes háztartást. Miután férje 1800-ban meghalt, Charlotte lett a szerteszóródott család központja, és aktívan részt vett gyermekei boldogulásában. Goethével levélben tartotta a kapcsolatot és rábírta, hogy segítségére legyen fiainak, többek között August Kestnernek. 1816 szeptemberében Charlotte néhány hétre Weimarba utazott férjezett húgához, és ott találkozott Goethével. A találkozás azonban csak formális volt, és nem ismétlődött meg. Ezt a találkozást örökítette meg némi írói szabadsággal Thomas Mann az 1939-ben megjelent Lotte Weimarban című regényében.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2023. december 27.)
- ↑ a b angol, https://d-nb.info/gnd/118638076/about/lds, Német Nemzeti Könyvtár, 2023. december 27.
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b GeneaStar (francia nyelven). (Hozzáférés: 2023. december 27.)
- ↑ denkXweb (német nyelven). (Hozzáférés: 2023. december 27.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Charlotte Buff című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- Maurer, Doris. „Nur ein einziger Kuss” (német nyelven). Die Zeit 2003 (3). [2005. november 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. november 15.)
További információk[szerkesztés]
- Johann Wolfgang von Goethe. Werther szerelme és halála. Budapest: Sós Antikvárium. ISBN 963-8240-02-4. Hozzáférés ideje: 2008. november 15.
- Charlotte Buff-Kestner (német nyelven). FemBio. (Hozzáférés: 2008. november 15.)
- Lottehaus (Lotte háza, múzeum Wetzlarban) (német nyelven). (Hozzáférés: 2008. november 15.)
