Chaetocercus berlepschi
Chaetocercus berlepschi | ||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
A tojó
| ||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Sebezhető | ||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||
Chaetocercus berlepschi Simon, 1889 | ||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Chaetocercus berlepschi témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Chaetocercus berlepschi témájú kategóriát. |
A Chaetocercus berlepschi a madarak osztályának sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe és a kolibrifélék (Trochilidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése[szerkesztés]
A fajt Eugène Simon francia természettudós írta le 1889-ben. Sorolták az Acestrura nembe Acestrura berlepschi néven is.[3]
Előfordulása[szerkesztés]
Dél-Amerika északnyugati részén, Ecuador területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, valamint másodlagos erdők. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése[szerkesztés]
Testhossza 7 centiméter.[5]
Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]
Az elterjedési területe kicsi és széttagolt, egyedszáma 1000-2700 példány közötti és csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető fajként szerepel.[4]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2022. december 7.)
- ↑ A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2022. december 7.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2022. december 8.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2022. december 8.)
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2022. december 8.)
Források[szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. december 8.)