Cesare Cantù
| Cesare Cantù | |
 | |
| Született | 1804. december 5.[1][2][3][4][5] Brivio[4] |
| Elhunyt | 1895. március 11. (90 évesen)[3][6][4][5] Milánó[4] |
| Állampolgársága | olasz (1861. március 17. – 1895. március 11.) |
| Gyermekei | két gyermek: Rachele Villa Pernice |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Kitüntetései |
|
 | |
| Cesare Cantù aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Cesare Cantù témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Cesare Cantù, magyarosan Cantu Cézár (Brivio, 1804. december 5. – Milánó, 1895. március 11.) olasz történettudós.
Élete
[szerkesztés]A lombardiai Brivioban született. Eleinte papnak készült, de még fölszentelése előtt kilépett az egyházi rendből, és a tanítói pályára lépett. Korán összeköttetésbe került Alessandro Manzonival, az olasz romantikus iskola fejével, aki hatást gyakorolt a fiatal tanár fejlődésére. Cantù első önálló munkája egy Algisa o la lega lombarda című elbeszélő költemény volt (1825), amelyet nem sokkal ezután egy Storia di Como című történeti mű követett. Cantù írói működése élete során végig a szépirodalom és a történetírás között oszlott meg, habár terjedelemre és értékre nézve legmaradandóbb alkotásai az utóbbi körébe tartoznak. Történeti mű tehát a Ragionamenti sulla storia lombarda nel secolo XVII. (1832–1833), amelyet az osztrák kormány túlságosan szabadelvűnek tartván a fiatal tudóst bebörtönöztette. Fogsága alatt írta meg Cantù Manzoni Jegyeseinek hatása alatt Margherita Pusterla című történeti regényét, amely népszerűségégben szinte versenyre kelt híres mintaképével. Hatalmas világtörténeti műve a Storia universale, amelynek első kötete 1838-ban – 35-ik, utolsó kötete pedig tíz évvel később jelent meg. A Storia universalet francia, angol, német, és magyar nyelvre (Cantu Cézár világtörténelme) is hamarosan lefordították. A komoly tudományos háttérrel megírt nagy művet erős katolikus szellemiség hatja át; adatai azonban – elsősorban az újabb kori eseményekre nézve – nemritkán teljesen tévesek. Nem fogadták kedvezően 6 kötetes Storia degli Italianaját (1854), ellenben a Giuseppe Pariniról írt irodalomtörténeti monográfiájával (1854), illetve Erasmo e la Riforma in Italiajával ismét népszerűséget szerzett magának. Olasz irodalomtörténete (Storia delle letter. ital.) rendkívüli alapossággal tárgyalja anyagát, csak a felekezeti szempontok ragadják olykor igazságtalan ítéletekre a szerzőt. Egyéb művei: Storia dei cent' anni 1750–1850, Gli eretici in Italia, Italiani illustri, Caracteri storici; számos ifjúsági és népies írás, így: Letture giovanili; Il galantuomo; Il portafoglio di un operajo stb., végül Manzoniról írott Reminiscenze-i. Késői műve a L'abbate Parini e la Lombardia nel secolo pass.
Cantù gazdag munkásságú élet után, 91. életévében hunyt el 1895-ben Milánóban.
Magyarul
[szerkesztés]- Világtörténelem, 1-17.; ford. Gyurits Antal; Szent István Társulat, Pest–Eger, 1856–1881
- Kor- és betűrendi mutató Cantu Caesar Világtörténelméhez; Szent István Társulat, Eger, 1877
Források
[szerkesztés]- Bokor József (szerk.). Cantu, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2017. április 26.
- A Szent-István-Társulat kiadásában megjelent Cantu Caesar világtörténelme; Szent István Társulat, Bp., 1881
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b c d www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. december 1.)
- ↑ a b BeWeB. (Hozzáférés: 2021. február 5.)
- ↑ BnF-források (francia nyelven)
