Édesvízi planáriák
 | ||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Hausera hauseri fölülnézetből
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||
|
Paludicola | ||||||||||||||||||||||||||||||
| család; családba nem sorolt nem | ||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Édesvízi planáriák témájú rendszertani információt. |
Az édesvízi planáriák (Cavernicola) a laposférgek (Platyhelminthes) közé sorolt örvényférgek (Turbellaria) altörzsébe tartoznak, ahol ez a valódi örvényférgek (Rhabditophora) osztályába sorolt hármasbelű örvényféregalakúak (Tricladida) egyik alrendje egyetlen családdal és egy családba nem sorolt nemmel.
Származásuk, elterjedésük[szerkesztés]
A mérsékelt és a hideg égöv gyakorlatilag valamennyi édesvizében megtalálhatók; az időszakosan kiszáradó gödrökben és a barlangokban épp úgy, mint a folyamokban és tavakban. A trópusokról hiányoznak.
Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés]
Lapos és megnyúlt testű, fehéres, szürkés, fekete vagy barna férgecskék egy pár szemmel. Az élénkebb színű, foltos vagy csíkos fajok ritkák. Testhosszuk viszonylag gyakran eléri a 4 cm-t; a 10 cm-nél hosszabbak már nagyon ritkák. Fejük elején egyes fajaik — mint például az alpesi planária (Crenobia alpina) vagy a sokszemű planária (Polycelis cornuta) — két kis, szarvacskára emlékeztető tapogatót viselnek. Amint utóbbi faj neve is mutatja, szemeik száma tág határok között változik; a sokszemű fajok szemei a test elülső részén két hosszanti sorba rendeződnek.
Életmódjuk, élőhelyük[szerkesztés]
Valamennyi fajuk édesvizekben él. Egyesek a gyors, mások a lassan folyó vagy éppen állóvizeket kedvelik, és az egyes fajok hőigénye is fölöttébb eltérő.
Szaporodásuk[szerkesztés]
Egészen sajátos szokásuk, hogy az évszaktól függő módon felváltva ivarosan, illetve ivartalanul szaporodnak. Erre hat a földrajzi környezet is: vannak olyan élőhelyek, amelyeken az ivaros, másokon ivartalan szaporodásuk gyakorlatilag kizárólagos. Az ivartalan szaporodás jellemzően hűvösebb éghajlaton kerül előtérbe.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Állatrendszertan: Lőrinczi Gábor, Torma Attila, 2019: Állatrendszertan I.: Bazális csoportok (Non-Bilateria) és ősszájúak (Protostomia). Egyetemi jegyzet. Szeged, 2020. p. 90–91.
- Urania Állatvilág I. Alsóbbrendű állatok. Második, változatlan kiadás. Gondolat Kiadó, Budapest, 1977. 127. old.
