Carausius morosus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Mogorva botsáska
Carausius morosus.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Öregrend: Polyneoptera
Rend: Botsáskák (Phasmatodea)
Alrend: Verophasmatodea
Alrendág: Anareolatae
Öregcsalád: Phasmatoidea
Család: Valódi botsáskák (Phasmatidae)
Alcsalád: Lonchodinae
Nemzetség: Lonchodini
Nem: Carausius
Faj: C. morosus
Tudományos név
Carausius morosus
Stål, 1875
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Mogorva botsáska témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Mogorva botsáska témájú kategóriát.

A mogorva-, vagy indiai botsáska (Carausius morosus), a rovarok (Insecta) osztályának a botsáskák (Phasmatodea) rendjéhez, ezen belül a valódi botsáskák (Phasmatidae) családjához és a Lonchodinae alcsaládjához tartozó faj.

A faj a botsáskák rendjének legközismertebb faja, rengetegen gondozzák otthonaikban, terráriumi díszállatként.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Indiában őshonos, a cserjés, bokros területeket kedveli.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nőstények 70-80 mm hosszúak, pálcaszerűek, barnák vagy zöldek. Az első pár láb belseje ivarérett nőstényeknél vörös. Fogságban ritkán találkozhatunk a szárnyas hím példányokkal, de a természetes populációkban előfordulnak. Lábaik vékonyak, csápjaik rövidek. Fejükön jellegzetes szarvszerű kinövést viselnek.[1]

Egyes körülmények között a petékből günandromorf egyedek is kikelhetnek. A günandromorfok 55 mm hosszúak, nem csak mellső lábuk, de a tor is vöröses színű.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Táplálkozását tekintve, a többi botsáska fajhoz képest erősen polifág. Fogsásgban elsősorban szeder, Borostyán (növénynemzetség), tölgy, mogyoró levelével táplálják.

Veszélyhelyzetben az állat halottnak tetteti magát.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A természetes populácók ivarosan is, a fogságban tartott egyedek szinte kizárólag szűznemzés (parthenogenesis) útján szaporodnak. A nimfák 3-8 hónap múlva kelnek ki az 1 mm nagságú petékből.

Az első hónapban 28-30°C-on tartott petékből nagy számmal kelnek ki günandromorf egyedek.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Eugène Bruins: Terráriumok enciklopédiája, Ventus Libri Kiadó, 2006., Budapest, ISBN 963 9546 81 X (Fordította: Vági Balázs)