Bócz Endre
| Bócz Endre | |
| Született | 1937. június 20. Budapest[1] |
| Elhunyt | 2021. szeptember 16. (84 évesen)[2][3] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem (1956–1960) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bócz Endre Zoltán (Budapest, 1937. június 20. – 2021. szeptember 16.)[4][5] magyar jogász, ügyész, címzetes egyetemi docens, Budapest főügyésze (1990–2001). A Magyar Jogász Egylet tudományos bizottságának tagja, a büntetésjogi szakosztály elnöke volt. A Magyar Kriminológiai Társaság igazgatótanácsának tagja volt. A Magyar ENSZ Társaság emberjogi bizottságának tagja volt. Az állam- és jogtudományok kandidátusa (1976).
Életpályája[szerkesztés]
Szülei: Bócz Lajos és Gaál Julianna. Általános iskolai tanulmányait Bicskén fejezte be 1951-ben. 1956-ban felvételt nyert az ELTE Jogtudományi Karára, ahol 1960-ban diplomázott summa cum laude.
1960–1961 között a szolnoki Tiszamenti Vegyiművek jogi előadója. 1961–1963 között a Fővárosi Főügyészségen fogalmazóként dolgozott. 1963–2000 között ügyészként tevékenykedett. 1979–1989 között fővárosi főügyészhelyettes.
1990–2001 között Budapest főügyésze. 2002–2004 között az igazságügyi miniszter főtanácsadójaként dolgozott. 1997–2002 között a Rendőrtiszti Főiskola kriminalisztikai tanszékvezetője. 1997–2007 között a Bűnügyi Tudományos Intézet igazgatója. 1998–2007 között főiskolai tanár. 2000-től a Károli Gáspár Református Egyetem docense. 2001–2007 között a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlési képviselőjeként tevékenykedett, az Állam- és Jogtudományi Bizottság tagja volt.
Művei[szerkesztés]
- Bócz Endre művei a Magyar Tudományos Művek Tárában
- A személyi társadalomveszélyesség a büntetőjogban (1983)
- A kényszerintézkedések büntető eljárásjogi és kriminalisztikai nézőpontból, 1-2.; Rendőrtiszti Főiskola, Bp., 2000
- Kriminalisztika I-II. (szerkesztette, 2004)
- Büntetőeljárási jogunk kalandjai. Sikerek, zátonyok és vargabetűk; Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Bp., 2006
- Kriminalisztika a tárgyalóteremben (2008)
- Bócz Endre–Finszter Géza: Kriminalisztika joghallgatóknak; Magyar Hivatalos Közlönykiadó, Bp., 2008
- Négy évtized az ügyészségen. Pályám emlékezete; Pallas, Bp., 2010
- Gyűjteményes kötet Bócz Endre írásaiból; szerk. Tóth Mihály; Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Bp., 2019
Díjai és kitüntetései[szerkesztés]
- Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1997)[6]
- Vámbéry Rusztem-emlékérem (1998)[6]
- Viski László-díj (2002)[6]
- Deák Ferenc-díj (2019)[7]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 23.)
- ↑ Meghalt Bócz Endre, egykori fővárosi főügyész (magyar nyelven), 2021. szeptember 17.
- ↑ Ügyészségi Közlöny, 2021. évi 10. szám
- ↑ Meghalt Bócz Endre, egykori fővárosi főügyész
- ↑ Ügyészségi Közlöny, 2021. évi 10. szám, 154. oldal
- ↑ a b c Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- ↑ József, Dr Páli Péter: A Deák Ferenc-díj Testület szervezésében 2019. november 4-én a Magyar Ügyvédi Kamara klubtermében került sor a jogászi hivatásrendek Deák Ferenc-díja 2019. évi ünnepélyes átadására | Ügyészség (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2019. november 6.)
Források[szerkesztés]
- Biográf Ki Kicsoda 2004, I. kötet (A–K). Poligráf Kiadó, Budapest, 2003, 188–189. o., ISBN 963-863-451-0
- MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283
- Bócz Endre - Napkút Kiadó - Napút Online kulturális folyóirat
További információk[szerkesztés]
- ifj. Korsós Antal: Jogászportrék. Budapest, Helikon, 2002
- Révai új lexikona II. (Bak–Bia). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 1998. ISBN 963-901-540-7
- Who is Who Magyarországon. Kiegészítő kötet. 2. kiadás. 2004. Zug, Hübners blaues Who is Who, 2004
- Who is who Magyarországon. 7. kiadás. Zug. 2009. Hübners Who is Who
- A tudós ügyész. Tanulmányok Bócz Endre 80. születésnapjára; szerk. Finszter Géza, Korinek László, Végh Zsuzsanna; HVG ORAC, Bp., 2017
- Studia in honorem Endre Bócz; szerk. Domokos Andrea, Deres Petronella; KRE ÁJK, Bp., 2007 (De iuris peritorum meritis)
