Brutyó Mária
| Brutyó Mária | |
| Született | 1955. június 6. (68 éves) Makó |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | |
| Kitüntetései | Forster Gyula-díj (2011) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Brutyó Mária (Makó, 1955. június 6. – ) magyar festő-restaurátor.
Életpályája[szerkesztés]
A Szent István téri általános iskolában Jámborné Balog Tünde ismerte fel tehetségét. 1969–1973 között a szegedi Tömörkény István művészeti szakközépiskolában nyomdai grafikai szakon tanult. 1973–1978 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festőrestaurátor szakán tanult tovább.[1] Itt Varga Dezső és Dénes Dezső oktatták. Nagy hatást gyakorolt rá Entz Géza művészettörténész. Nyaranta Zebegényben faliképeket szőtt. Tagja lett a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának. 1978 óta dolgozik a szakmájában. Szakterülete lett a vászonkép, a fatábla, a falkép és a mozaik.
Munkássága[szerkesztés]
1980–1982 között Karátsonyi László főispán portréját restaurálta.[2] 1988–1989 között a tarnamérai Almásy-kastélyban restaurált falképeket. 1990–1992 között Andróczi Alajos, Bujdosó Anna, Forrai Kornélia mellett helyreállították Budapesten a vártámlafalon lévő országcímer mozaikot. 1995–1996 között egy Hertelendy József képet restaurált.[2] 1997–2000 között Balogh Péter címerét restaurálta.[2] 1999–2000 között a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával egy Forray András képet restaurált.[2] 2000-ben a Fiumei Úti Sírkertben Andróczi Alajossal a Deák-mauzóleumon dolgoztak.
Díjai[szerkesztés]
- Forster Gyula-díj (2011)
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Tóth Ferenc: Makói képzőművészek – képzőművészek Makón; Bába Kiadó, Makó–Szeged, 2010. ISBN 978-963-9881-76-1
- Brutyó Mária, a sokoldalú restaurátor
További információk[szerkesztés]
- Művészeti ki kicsoda. Dunakanyari-Pilisi Kistérség. Szerkesztette: Kiss Zsuzsa. Szentendre, Dunakanyari és Pilisi Önkormányzatok Többcélú Kistérségi Társulása (DPÖTKT), 2011.