Bolsije Tyigani

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bolsije Tyigani (Большие Тиганы)
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyTatárföld
JárásAlekszejevszkojei
Irányítószám 422931
Körzethívószám 84341
Népesség
Teljes népesség 597 fő (2010)
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Bolsije Tyigani (Oroszország)
Bolsije Tyigani
Bolsije Tyigani
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 55° 08′ 11″, k. h. 50° 09′ 14″Koordináták: é. sz. 55° 08′ 11″, k. h. 50° 09′ 14″
Bolsije Tyigani (Tatárföld)
Bolsije Tyigani
Bolsije Tyigani
Pozíció Tatárföld térképén

Bolsije Tyigani (oroszul: Большие Тиганы) falu Tatárföld Alekszejevszkojei járásában közel 600 lakossal. A falu postai kódja 422931.

A falu közelében 1974-ben egy kora középkori temetőt tártak fel, amelyben a keleten maradt magyarokhoz köthető leleteket találták meg a régészek.[1][2]

A lelőhely[szerkesztés]

A magyar őstörténet kutatásának egyik legismertebb lelőhelye (oroszul: Большетиганский могильник). A Santala folyó bal partján fekvő kora középkori temető feltárását Alfred H. Halikov[3] szovjet régész végezte 1974 és 1984 között. Az ásatások során 156 sírt tártak fel, a temető 10. századi részének kutatását az 1980-as években végezték el.

Több kutató úgy véli, hogy a temetőt a 9. század második felében kezdték el használni, így „a lelőhely nem a nyugatra vándorolt, hanem a keleten maradt magyarokhoz köthető. Bár Bolsije Tiganit a kusnarenkovói-karajakupovói kultúrába sorolják[4], a földrajzi elkülönülés mellett a temetőben jelentkező nagyarányú, a volgai bolgárokra jellemző leletanyag is megkülönbözteti a kusnarenkovói kultúra jellegzetes lelőhelyeitől.” A lelőhely 12 sírjában volt „részleges lótemetkezés, mely a honfoglalás kori rítushoz hasonlóan a halott lábánál került elő, egy csomóban. [...] Jellegzetes leletek a szablyák, melyek ezüst szerelékei az övveretekkel, fülbevalókkal és néhány más ékszertípussal együtt szaltovói jellegűek. [...] Szintén uráli eredetű temetkezési szokás a halotti maszkok és szemfedők megléte, melyek további kapcsolatot jelentenek a honfoglalás kori hagyatékkal.[5]

Minden csontváz nyugati irányba nézett.[forrás?]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. az ásatásról fotókkal[halott link]
  2. Fotó (Protovengri, ősmagyarok: szablya, öv, fejdíszek)[halott link]
  3. Альфред Хасанович Халиков (1929—1994) szovjet és orosz történész, régész, a tatárok történelméről szóló számos könyv szerzője.
  4. Sudár 2014 A 39. o. található térkép a lelőhelyet a karajakupovói kultúrához sorolja.
  5. Sudár 2014 46-48. o.

Források[szerkesztés]

  • Sudár 2014: szerk.: Sudár Balázs - Petkes Zsolt: A honfoglalók viselete. Magyar őstörténet 1. Budapest, Helikon, 2014.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]