Bolsije Tyigani

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bolsije Tyigani (Большие Тиганы)
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyTatárföld
JárásAlekszejevszkojei
Irányítószám 422931
Körzethívószám 84341
Népesség
Teljes népesség597 fő (2010) +/-
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Bolsije Tyigani (Oroszország)
Bolsije Tyigani
Bolsije Tyigani
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 55° 08′ 11″, k. h. 50° 09′ 14″Koordináták: é. sz. 55° 08′ 11″, k. h. 50° 09′ 14″
Bolsije Tyigani (Tatárföld)
Bolsije Tyigani
Bolsije Tyigani
Pozíció Tatárföld térképén

Bolsije Tyigani (oroszul: Большие Тиганы) falu Tatárföld Alekszejevszkojei járásában közel 600 lakossal. A falu postai kódja 422931.

A falu közelében 1974-ben egy kora középkori temetőt tártak fel, amelyben a keleten maradt magyarokhoz köthető leleteket találták meg a régészek.[1][2]

A lelőhely[szerkesztés]

A magyar őstörténet kutatásának egyik legismertebb lelőhelye (oroszul: Большетиганский могильник). A Santala folyó bal partján fekvő kora középkori temető feltárását Alfred H. Halikov[3] szovjet régész végezte 1974 és 1984 között. Az ásatások során 156 sírt tártak fel, a temető 10. századi részének kutatását az 1980-as években végezték el.

Több kutató úgy véli, hogy a temetőt a 9. század második felében kezdték el használni, így „a lelőhely nem a nyugatra vándorolt, hanem a keleten maradt magyarokhoz köthető. Bár Bolsije Tiganit a kusnarenkovói-karajakupovói kultúrába sorolják[4], a földrajzi elkülönülés mellett a temetőben jelentkező nagyarányú, a volgai bolgárokra jellemző leletanyag is megkülönbözteti a kusnarenkovói kultúra jellegzetes lelőhelyeitől.” A lelőhely 12 sírjában volt „részleges lótemetkezés, mely a honfoglalás kori rítushoz hasonlóan a halott lábánál került elő, egy csomóban. [...] Jellegzetes leletek a szablyák, melyek ezüst szerelékei az övveretekkel, fülbevalókkal és néhány más ékszertípussal együtt szaltovói jellegűek. [...] Szintén uráli eredetű temetkezési szokás a halotti maszkok és szemfedők megléte, melyek további kapcsolatot jelentenek a honfoglalás kori hagyatékkal.[5]

Minden csontváz nyugati irányba nézett.[forrás?]

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. az ásatásról fotókkal[halott link]
  2. Fotó (Protovengri, ősmagyarok: szablya, öv, fejdíszek)[halott link]
  3. Альфред Хасанович Халиков (1929—1994) szovjet és orosz történész, régész, a tatárok történelméről szóló számos könyv szerzője.
  4. Sudár 2014 A 39. o. található térkép a lelőhelyet a karajakupovói kultúrához sorolja.
  5. Sudár 2014 46-48. o.

Források[szerkesztés]

  • Sudár 2014: szerk.: Sudár Balázs - Petkes Zsolt: A honfoglalók viselete. Magyar őstörténet 1. Budapest, Helikon, 2014.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]