Billy Taylor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Billy Taylor
Taylor 2000-ben
Taylor 2000-ben
Életrajzi adatok
Született1921. július 24.[1][2][3]
Greenville
Származásafroamerikai
Elhunyt2010. december 28. (89 évesen)[4][1][2][3]
Manhattan
Iskolái
  • Virginia State University
  • University of Massachusetts Amherst
  • Dunbar High School
Pályafutás
Műfajokdzsessz
Hangszerzongora
Díjak
  • National Medal of Arts (1992)
  • Grammy Trustees Award (2005)
  • Grammy-díj (2004)
  • North Carolina Award for Fine Arts (1993)
  • honorary doctor of the University of Miami (1998. május 8.)
  • National Endowment for the Arts
Tevékenység
  • zongorista
  • zeneszerző
  • zenepedagógus
  • dzsesszzenész
  • egyetemi oktató
  • rádiós műsorvezető
KiadókAtlantic Records

Billy Taylor weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Billy Taylor témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Jazzmobile concert,1977

Billy Taylor (Greenville, 1921. július 24.Manhattan, 2010. december 28.) amerikai dzsesszzongorista, zeneszerző.

Pályakép[szerkesztés]

Billy Taylor apja fogorvos volt, anyja pedig tanár. Virginia államban és Washingtonban nőtt fel. A Virginia State College-on tanult. 1943-ban New Yorkba ment és 1944-től professzionális zongorista volt. Először Ben Webster kvartettjében játszott New Yorkban, majd Stuff Smith-el (1944), Eddie South-al, Cozy Cole-al, Machitoval és Slam Stewarttal zenélt.

Később állandó zongorista volt a Birdlandben, ahol Charlie Parkerrel, Dizzy Gillespie-vel és Miles Davis-szel játszott. 1945-ben, a Commodore-ban[5] feltűnt Bill Coleman kvartettjében. 1946-ban Don Redmannel európai turnéra indult. Az 1940-es évek végén saját trióját vezette. 1953 nyarán duókat vett fel Charles Mingusszal, utána különböző saját comboi voltak. 1965-ben megalapította a Jazzmobile-t, és azóta nyári koncerteket és workshopokat tartottak ezen a néven Harlemben és szerte New Yorkban.

1956-ban közreműködött Quincy Jones debütáló albumán. 1958-ban zenei vezetője volt az NBC első dzsessz sorozatának (The Subject Is Jazz). 1969-ben ő lett az első afroamerikai, aki televíziós zenekart vezetett David Frost műsorában. Az 1970-es években rádiósorozata volt, 1981-től pedig a CBS Sunday Morning című műsorában vezette a dzsesszrovatot. A washingtoni „Kennedy Center for the Performing Arts jazz” tanácsadója volt.

Egyik legismertebbé vált szerzeménye az „I Wish I Knew (How It Should Feel to Be Free)” 1954-ből, amely az 1950-60-as évek polgárjogi mozgalmában szerzett népszerűséget pl. Nina Simone tolmácsolásában. Mieko Hirota-val lépett fel az 1967-es Newport Jazz Festival(wd)on. 1973-ban írta a „Suite for Jazz Piano and Orchestra” című művét.

1975-ben a Massachusettsi Egyetemen szerzett PhD fokozatot oktatásból. Ezután az East Carolina Egyetem zeneprofesszora lett.

2010-ben, 89 éves korában szívroham következtében halt meg egy New York-i kórházban.

Albumok[szerkesztés]

  • 1945: Billy Taylor Piano
  • 1951: Piano Panorama
  • 1952: Jazz At Storyville
  • 1953: Billy Taylor Trio
  • 1953–54: ross Section
  • 1954: The Billy Taylor Trio with Candido
  • 1954: Billy Taylor Trio at Town Hall
  • 1955: A Touch of Taylor
  • 1956: Evergreens
  • 1956: Billy Taylor at the London House
  • 1957: Introduces Ira Sullivan
  • 1957: My Fair Lady Loves Jazz
  • 1957: The Billy Taylor Touch
  • 1957: The New Billy Taylor Trio
  • 1959: One for Fun
  • 1959: Billy Taylor with Four Flutes
  • 1959: Taylor Made Jazz
  • 1960: Uptown
  • 1960: Warming Up!
  • 1961: Interlude
  • 1961: Kwamina
  • 1962: Impromptu
  • 1963: Right Here, Right Now!
  • 1965: Midnight Piano
  • 1968: I Wish I Knew How It Would Feel to Be Free
  • 1969: Sleeping Bee
  • 1970: Ok Billy
  • 1977: Jazz Live
  • 1977: Live at Storyville
  • 1981: WJoe Kennedy Where've You Been
  • 1985: You Tempt Me
  • 1988: White Nights And Jazz in Leningrád
  • 1988: Solo
  • 1989: Billy Taylor and the Jazzmobile All Stars
  • 1991: White Nights and Jazz in Leningrad
  • 1992: Dr. T with Gerry Mulligan
  • 1993: Live at MCG with Gerry Mulligan, Carl Allen, Chip Jackson
  • 1993: It's a Matter of Pride
  • 1995: Homage (GRP)
  • 1997: The Music Keeps Us Young
  • 1999: Ten Fingers – One Voice
  • 1999: Taylor Made at the Kennedy Center with Dee Dee Bridgewater
  • 2001: Urban Griot
  • 2002: Live at AJE New York

Díjak[szerkesztés]

  • 2004: Grammy-díj
  • 1988: National Education Association (NEA)
  • 1992: National Medal of Arts
  • Emmy-díjak, számos tiszteletbeli doktori cím

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b BnF források (francia nyelven)
  4. http://www.washingtonpost.com/wp-dyn/content/article/2010/12/29/AR2010122904818.html
  5. Phoenix Park Hotel, hotel, Washington: "The Commodore"

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Harry Carney című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.