Betelgeuse

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Betelgeuse
Position Alpha Ori.png
Megfigyelési adatok
Csillagkép Orion csillagkép
Távolság548 ,
168 pc
Látszólagos fényesség 0,42[1]
Abszolút fényesség -5,14
Színkép típusa M2I
Fizikai adatok
Sugár764 R
Tömeg16,5 - 19 M
A Betelgeuse fénygörbéje

A Betelgeuse (kiejtve: betelgeuze [2]) vagy (α Orionis) 548 fényév távolságban lévő félszabályos változócsillag[3]. Az Orion csillagkép főcsillaga, egyben a második legfényesebb csillag a csillagképben, és az égbolt kilencedik legfényesebb csillaga. Az Orion téglalapjának északkeleti sarokpontja. Bár a Bayer-féle jelölés szerint az Orion csillagkép alfája, nincs olyan fényes, mint a Rigel (β Orionis). A nagy Téli Háromszög egyik jellegzetes csillaga. Neve arab eredetű, a Yad al-Jauzā (Orion keze) elírásából keletkezett (ezért lett B betűs).

A Betelgeuse M2Iabh típusú vörös szuperóriás, az egyik legnagyobb fizikai méretű ismert csillag, átmérője a Napénak kb 764-szerese, tömege becslések szerint 16,5–19 naptömeg (korábban a tömegét nagyobbnak gondolták).[4] Az utóbbi 15 évben, 1993-tól azonban fokozatos összehúzódáson ment keresztül, átmérője 15%-kal lett kevesebb, mint az interferométeres mérések kezdetén, ami nem zárja ki, hogy a nem túl távoli jövőben szupernóva váljon belőle.[5][6] A csillag gyorsan veszít anyagot, a csillag átmérőjénél hatszor nagyobb anyagcsóva nyúlik ki belőle, emellett felszínén valószínűleg igen nagy méretű konvekciós cellák vannak.[7] Mindez életkorához képest (amely mindössze kb. 8-9 millió év) rendkívül gyors csillagfejlődést mutat.

A Betelgeuse azon kevés csillag egyike, amelyről sikerült nem pontszerű, hanem a csillag kiterjedését mutató felvételt készíteni a Hubble űrtávcsővel.

Megfigyelésének története[szerkesztés]

Már az ókori görögök is ismerték a csillagot, akik jellegzetes vöröses fénye alapján könnyen beazonosították. Kínai csillagászok néhány ezer évvel ezelőtt még sárgás-vöröses színben figyelték meg, amely a csillagfejlődés egy akkori állapotát mutathatja. Az újkorban először Sir John Herschel volt az, aki kimutatta, hogy a Betelgeuse fényessége ingadozó értékeket mutat, időszakonként vissza-visszatérő mértékben.

Tulajdonságai[szerkesztés]

Deklinációja alapján körülbelül 7,5 fok távolságban van északra az égi Egyenlítőtől, így a Déli-sark környéke (déli szélesség 82,5 foktól délre eső területek) kivételével az egész Földről megfigyelhető. Közepes északi szélességekről nézve a csillagkép bal felső, déli szélességekről megfigyelve a jobb alsó csillaga. A csillag könnyűszerrel felismerhető vöröses fényéről. Januártól a keleti égbolton kel fel, közvetlenül naplemente után, az esti szürkületben már megjelenik, szeptember közepétől március közepéig gyakorlatilag a Föld minden lakott területén látható. Május első napjaiban még felkereshető a nyugati égbolton, közvetlenül napnyugta után. Május és július közepe között nem látható, mert ilyenkor halad a Nap a szomszédos ekliptikai csillagképekben (Bika, Ikrek), de július második felében már kereshető a hajnali szürkületben a keleti horizont fölött. Fényessége alapján a nyolcadik legfényesebb csillag, viszont mivel változócsillag, néha a Procyon fényerejénél is erősebb, ilyenkor tehát ez a hetedik legfényesebb látható csillag, olykor még a csillagkép legfényesebb csillagánál, a Rigelnél is fényesebb, tehát ilyenkor ez a csillagkép legfényesebb csillaga. Hatalmas méretű csillag, képzeletben a Nap helyére helyezve egészen a Jupiter pályájáig érne.[8] Vörös színe alacsony felszíni hőmérsékletének is köszönhető. Mivel nincs ismert kísérője, ezért tömegét csak megbecsülni tudjuk, de annyi bizonyosnak látszik, hogy sűrűsége, különösen a külső rétegekben, meglehetősen alacsony. Anyagának egy részét elvesztette, és ez kitörések formájában a mai napig, visszatérően jelentkezik.

Hogy mi lesz a Betelgeuse sorsa, azt pontosan nem tudjuk, mert nincs adatunk arra nézve, mekkora volt a kezdeti tömege. A legvalószínűbb az, hogy csillagászati időskálán mérve hamarosan szupernóvává alakul, és egy neutroncsillag marad utána. Ez néhány tízezer éven belül bekövetkezhet, amint a magjában a szén, a neon, az oxigén és a szilícium is elkezdenek égni. Ha ez bekövetkezik, körülbelül két hétig hatalmas erővel fog világítani, amely olyan erejű lesz, hogy túlragyoghatja a teliholdat is,[9] és fényes nappal is látható lesz. Ezután a csillag fokozatosan elhalványul. Mivel a forgástengelye nem a Föld felé mutat, így nem kell attól tartanunk, hogy a földi életre veszélyes gamma-sugárzás érne minket.

Átmeneti elhalványulás[szerkesztés]

2019 novembere és 2020 februárja között a csillag fénye elhalványult, ebből egyes megfigyelők arra következtettek, hogy a fényerő csökkenése egy közelgő robbanás előjele lehet. Azonban az elhalványulás hirtelen megszűnt. Egy új tanulmányban, ami a The Astrophysical Journal-ben jelent meg, ismertetik a csillag ultraviola fényben való vizsgálatának eredményeit. A felvételek a Hubble űrtávcsővel készültek.

A Harvard-Smithsonian Center for Astrophysics kutatói megállapították, hogy a csillag déli felének irányából egy nagy tömegű, forró és fényes anyagcsomó lökődött ki, nagyjából 300 000 km/h sebességgel. Az anyagcsomó legalább 2x fényesebb volt, mint a csillag normál fényessége. A kitörés után nagyjából egy hónappal a Betelgeuse déli fele rejtélyes módon elhalványodott. A kutatók szerint a világűrbe kilökődött anyag elkezdett lehűlni, és sűrű porfelhővé alakult, ami részben eltakarta a Betelgeuse felszínét. A porfelhő haladási iránya éppen a Föld felé mutatott, ezért vált láthatóvá a földi csillagászok számára. Ha a kilökődés más irányba történik, akkor valószínűleg nem szerzünk tudomást róla.

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Betelgeuse
A Wikimédia Commons tartalmaz Betelgeuse témájú médiaállományokat.

Betelgeuse: a DSS2, az SDSS Data Release 1, 3, 4, 5, 6 és az IRAS képein, Hidrogén α, Röntgen- és ultraibolya tartományban, Asztrofotókon és Csillagtérképen. További cikkek és képek az objektumról WikiSky-on.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. [1]
  2. Válas Péter: Betelgeuse - hogyan ejtsük? Csillagászat.hu 2004. április 22. (Hozzáférés: 2016. január 18.)
  3. Standing on the Shoulders of Giants: New Mass and Distance Estimates for Betelgeuse through Combined Evolutionary, Asteroseismic, and Hydrodynamic Simulations with MESA, Published 2020 October 13
  4. Mohamed, S.; Mackey, J.; Langer, N. (2012). „3D Simulations of Betelgeuse's Bow Shock”. Astronomy & Astrophysics 541, id.A1, A1. o. DOI:10.1051/0004-6361/201118002.  
  5. Kereszturi, Ákos: Robbanás előtt állhat a Világegyetem legnagyobb csillaga, a Betelgeuse. [Origo] Világűr, 2009. június 15. [2009. június 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. június 15.)
  6. http://www.berkeley.edu/news/media/releases/2009/06/09_betelim.shtml Red giant star Betelgeuse mysteriously shrinking - press release By Robert Sanders, Media Relations, 09 June 2009
  7. Kereszturi, Ákos: Naprendszernyi anyagot veszít az Univerzum legnagyobb csillaga - kép. [Origo] Világűr, 2009. július 30. (Hozzáférés: 2009. július 30.)
  8. A National Radio Astronomy Observatory animációja
  9. J. Craig Wheeler. Kozmikus katasztrófák. Alexandra Kiadó, 143-146. o. (2004). ISBN 9633686826