Bergerocactus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bergerocactus emoryi
Bergerocactus emoryi
Bergerocactus emoryi
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales)
Család: Kaktuszfélék (Cactaceae)
Alcsalád: Kaktuszformák (Cactoideae)
Nemzetség-
csoport
:
Echinocereeae
Nemzetség: Bergerocactus
Faj: B. emoryi
Tudományos név
Bergerocactus emoryi
(Engelmann) Britton & Rose Contr. US Nat. Herb. 12:435,474’ (1909)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Bergerocactus emoryi témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bergerocactus emoryi témájú kategóriát.

A monotipikus Bergerocactus nemzetségbe egyetlen faj, a Bergerocactus emoryi taxon tartozik.

Jellemzői[szerkesztés]

Bokros termetű, megvastagosott gyökerű növény, hajtásai erektilisek, 60 cm-nél alacsonyabbak, fásodók. 20-25 bordára oszlanak, areolái közel ülnek, töviseik egyformák, 10-30 darab, 10–40 mm hosszúak. Kis virágai 20 mm átmérőjűek, halvány sárgák, nappal nyílnak. Kis bogyótermése erősen tövises, a magok egy apikális póruson jutnak ki a szabadba.

Elterjedése[szerkesztés]

Mexikó: Baja California, Amerikai Egyesült Államok: Kalifornia.

Rokonsági viszonyai és természetes hibridjei[szerkesztés]

Molekuláris genetikai adatok alapján egy önállóan fejlődött nemzetség lehet. A természetben két intergenerikus hibridjét írták le; egyik sem alkot önfenntartó populációkat:

  • X Myrtgerocactus lindsayi: Myrtillocactus cochal-lal alkotott természetes hibridje.
  • X Pacherocactus orcuttii (K. Brandegee) Rowley in Nat. Cact. Succ. J. 37(3):78’ (1982): Pachycereus pringlei-vel alkotott természetes hibridje; Elterjedése: Mexikó: Baja California. Rosario 1886 májusában találta meg először, Orcutt (közelebbről meg nem nevezve) közelében.

Források[szerkesztés]

  • Hunt D.R. et al. (2006): The new cactus lexikon. DH Books, Miborn Port, England. ISBN 0-9538134-5-2
  • Arias S. et al. (2005): Phylogenetic relationships in Peniocereus (Cactaceae) inferred from plastid DNA sequence data. J Plant Res 118. pp. 317–328
  • Anderson H.F. et al. (2001): The cactus family. Timber Press, Portland, Oregon, USA. ISBN 0-8819249-8-9