Berethalmi donárium
A Berethalmi donárium egy negyedik századi keresztény fogadalmi tárgy, amelyet az erdélyi Berethalom közelében találtak. Két részből áll. Felső része egy tabula ansata, rajta az EGO ZENO/VIVS VOT/VM POSVI latin nyelvű szöveggel, amely megközelítőleg így fordítható: „Én, Zenovius felajánlottam ezt az ajándékot”.
1775-ben találták meg Berethalomtól mintegy 5 km-re délre, és ezután báró Samuel von Brukenthal gyűjteményének része volt. Ma a Brukenthal Nemzeti Múzeum kiállításainak része.
Két elmélet létezik ennek a műtárgynak az eredetéről. A dák–római folytonosság elméletének hívei szerint ezt a donáriumot a túlélő daciai romanizált, latin nyelvű keresztény lakosság (ezen elmélet szerint a románok ősei)[1] készítette Dacia Aurelianus általi kiürítését követően. Őszerintük ez a műtárgy fontos tanúja a latin nyelv továbbélésének és használatának ezen a területen. Ezt a véleményt a Román Akadémia is támogatja.
Azok a történészek, akik szkeptikusak ebben a tárgyban, rámutatnak a lelet megtalálásának kétes körülményeire.[2] Kihangsúlyozzák, hogy Berethalom közelében nem voltak római települések vagy keresztény templomok.[3] Szerintük ez a tárgy az észak-olaszországi Aquileiában készült a 4. században,[4][5] és gót harcosok zsákmányaként vagy kereskedéssel jutott be Erdélybe.[6] A legvalószínűbb, hogy a berethalmi lelet egy Illíriában, Pannóniában vagy a Balkánon a negyedik és a hatodik század között történt rablóhadjárat során keletkezett hadizsákmány része volt, és az új tulajdonosai nem keresztény, hanem pogány tárgyként használták fel.[7][8]
Eredetileg fel volt függesztve, de a később készült perforációk azt mutatják, hogy újra felhasználták, és edények vagy egyéb áruk tárolására szolgáló ládához rögzítették. Ez is azt mutatja, hogy Erdély területén még a keresztény célú felhasználása is megkérdőjelezhető.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Constantin C. Giurescu, Dinu C. Giurescu: Istoria românilor din cele mai vechi timpuri și pînă azi. București: Editura Albatros. 1971. 155. o.
- ↑ Andrei Gandila: Cultural Encounters on Byzantium’s Northern Frontier c AD 500-700. (hely nélkül): Cambridge University Press. 2018. 108–109. o. ISBN 9781108666374
- ↑ Kurt Horedt: Kleine Beiträge. Dacia - Revue d'archéologie et d'histoire ancienne, 23. sz. (1979) 343. o.
- ↑ Mariana Marcu: Monede dacice aflate în colecţia Muzeului regional Braşov. Revista Cumidava Muzeul Istorie Brasov, (1967) 105. o.
- ↑ Archeological Treasures of Romania: Dacian and roman roots. 2021. 346. o. ISBN 9788481817713
- ↑ Uwe Fiedler: “Biertan. Ein Zeugnis heidnischer Opfersitten im nachrömischen Siebenbürgen,” Dacia 40-42 (1996-1998); 389-397 oldal
- ↑ Erwin Gáll, Zsuzsanna Zsidai: Vlad-Andrei Lăzărescu, Locuirea în Transilvania din ultimele decenii ale provinciei Dacia şi până la prăbuşirea „imperiului” hunic (250–450), [Minerva 3, Acta Europea 4], Academia Română, Centrul de Studii Transilvane, Cluj-Napoca, 2015. 257 pag., ISBN 9786068694221. Journal of Ancient History and Archaeology, IV. évf. 4. sz. (2017) 92. o.
- ↑ Gáll Erwin: Áttörés a romániai régészetben? Kommentár, 3. sz. (2017) 106. o.
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Biertan donarium című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.