Ugrás a tartalomhoz

Benidormi dalfesztivál

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Festival Internacional de la Canción de Benidorm
Műfajzenei fesztivál


OrszágSpanyolország
Gyártás
Forgatási helyszínBenidorm, Spanyolország
Sugárzás
Eredeti adóRTVE (1960-1985, 1997-2005
Telecinco (1993-1996)
SablonWikidataSegítség

A Benidormi Dalfesztivál, vagy újonnan Benidorm Fest (spanyolul eredetileg: Festival Internacional de la Canción de Benidorm) egy évente megrendezett dalfesztivál volt, Benidormban, Spanyolországban. A fesztivál az olasz Sanremói Dalfesztivál nyomán született, hogy Benidormot és a spanyol zenét népszerűsítsék.[1]

Története

[szerkesztés]

Már 1951 óta felmerült ötletként, hogy az olasz Sanremói dalfesztivál mintájára egy spanyol nyári zenei fesztivál kerüljön megrendezésre. Az eseményre Benidormban, az El Tío Quico nevű kioszknál került sor. Az eseményen ott volt Pedro Zaragoza Benidorm polgármestere, Carlos Villacorta, író, újságíró a francoista Mozgalom Főtitkárságának sajtósa. Az első győztes dal 1959-ben az "Un telegramma" volt Mona Bell és Juanito Segarra előadásában. A fesztivál megrendezésére továbbra is Benidormban került sor, annak ellenére hogy számos dél-spanyolországi város vállalta volna el a fesztivál megrendezését. 1959-1971 közötti időszakot tekintik a fesztivál aranykorának. Olyan híres slágerek születtek ekkor, mint a "Comunicando", "Quisiera ser", "Tu loca juventud", "La vida sigue igual" és "Amor amargo" című dalok. A spanyol könnyűzene olyan feltörekvő énekesei vettek részt a fesztiválon, mint Dúo Dinámico, Raphael, Bruno Lomas, Joe y Luis, Michel, Los Gritos és Julio Iglesias. Mellettük már olyan ismert énekesek is képviseltették magukat, mint Karina, Víctor Manuel, Lolita Garrido és Manolo Otero.

1972 és 1985 között megtartott időszakra általános a színvonal esése volt jellemző. Ennek jele, hogy csak az Emilio José által előadott Soledad című dal lett sikeres Spanyolország, a többi győztes dal nem ért el átütötő sikert. Ám olyan szolisták kaptak díjakat, mint Eduardo Rodrigo, Mochi, Juan Camacho vagy Dyango. Olyan versenyzők is ekkor lettek ismertek, mint Betty Missiego, Braulio, Tito Mora vagy José Vélez. A spanyol demokratikus átmenet után általános érdektelenség kísérte a fesztivált, hisz az új, szabadabb politikai légkör mellett a zenei közízlés is teljesen megváltozott Spanyolországban. Ennek következtében nem tartották meg 1979-ben és 1984-ben a fesztivált, az 1983-as kiadásban csak válogatás volt az aktuális slágerekből, de nem volt versenyzés. 1985-ben tettek még a szervezők egy utolsó kísérletet, a fiatal közönség megnyerésére: meghívták az Alphavillet, Seguridad Social vagy Aerolíneas Federales pop-rock együtteseket. Ám nem sikerült a fesztivál népszerűségét visszanyerni, így 1986 és 1992 között nem rendezték meg a fesztivált.[2]

1993-ban újra megtartották a fesztivált, ezúttal a közvetítés a Telecinco kereskedelmi csatornához került, és két kategóriát határoztak meg. Pop-rock és könnyű dalok kategóriák. A fesztivál neve Benidormi Nemzetközi Dalfesztivál lett. 1994-től pedig ismét a régi díjazást adták vissza a nyerteseknek. A csekély média érdeklődés ellenére, olyan énekesek nyerték meg a fesztivált, mint Alazán, Coral Segovia és La Década Prodigiosa valamint a dalszövegírók Pablo Motos és Rosana Arbelo. Valamint, olyan már akkor ismert énekesek szerepeltek a fesztiválon, mint Esmeralda Grao, Paco Arrojo, Pasión Vega, Luis Livingstone, Mikel Herzog, A las 10 en casa, Barei (Dos Puntos duó tagjaként), Jesús Cisneros és Inma Serrano. 2006-ban a 39. fesztivál megtartásával véget ért a Benidormi fesztivál és azóta nem rendezték meg ebben a formátumban a fesztivált.[3]

2022-ben megújult formában tért vissza a verseny, melynek a győztese képviselhette Spanyolországot az Eurovíziós Dalfesztiválon. Az első Benidorm Fest győztese Chanel Terrero lett, aki a nemzetközi versenyen a harmadik helyen végzett SloMo című dalával. 1995 óta ez volt a legjobb eredmény, amit spanyol előadó elért a dalfesztiválon.

Győztesek

[szerkesztés]
Kiadás Év Előadók Dal címe
1. 1959 Monna Bell és Juanito Segarra Un telegrama
2. 1960 Arturo Millán Comunicando
3. 1961 José Francis Enamorada
4. 1962 Raphael Llevan
5. 1963 Alberto Pestaña and Rosalía Garrido La hora
6. 1964 José Casas Eternidad
7. 1965 Federico Cabo Tu loca juventud
8. 1966 Alicia Granados Nocturno
9. 1967 Tony Dallara és Bettina Entre los dos
10. 1968 Julio Iglesias La vida sigue igual
11. 1969 Mirla Castellanos Ese día llegará
12. 1970 Donna Hightower and Joe y Luis Tus manos
13. 1971 Ely Forcada Mi rincón
14. 1972 Eduardo Rodrigo A María yo encontré
15. 1973 Emilio José} Soledad
16. 1974 Juan Erasmo Mochi Un camino hacia el amor
17. 1975 Juan Camacho A ti, mujer
18. 1976 Dyango Si yo fuera él
19. 1977 Alfonso Pahino Aléjate
20. 1978 Yunque Toro negro
21. 1980 Jerónimo Quisiera
22. 1981 José Umbral Y te quiero
23. 1982 Fernando Ubiergo Yo pienso en ti
24. 1983[a] Nem volt verseny
25. 1985 Círculo Vicioso Portero de noche
26. 1993 El Desierto que Viene Tierra del amor
Romero y sus amigos Sabed amigos
27. 1994 Esmeralda Grao Fuego y miel
28. 1995 Tábata Ley Sólo amor
29. 1996 Malizzia & Malizzia Y no puedo más
30. 1997 Diego Daniel Soledad
31. 1998 Enrique Casellas Seguramente
32. 1999 Quinta Esencia De manera espontánea
33. 2000 Alazán Alcanzarás la luna
34. 2001 Carlos Fénix Mi razón de vivir
35. 2002 Marta Solís Vida
36. 2003 Carlos Barroso Enséñame
37. 2004 Guy Swimer Sweet Lady
38. 2005 Coral Segovia Maldito corazón
39. 2006 La Década Prodigiosa A tí
40. 2022 Chanel SloMo
41. 2023 Blanca Paloma Eaea

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. 1983-ban egy válogatást tartottak a volt dalokból, versenyzés nélkül.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Macías, Fernando: Benidorm, punto de encuentro de la cultura y la música española (spanyol nyelven). rtve.es. RTVE, 2020. július 23. (Hozzáférés: 2021. szeptember 29.)
  2. ‘Douze points’: un repaso breve por la historia de Eurovisión (spanyol nyelven). Valencia Plaza, 2021. augusztus 23. (Hozzáférés: 2021. szeptember 29.)
  3. El Festival de la Canción de Benidorm no se hará por segundo año consecutivo (spanyol nyelven). Informacion.es, 2008. július 9. [2008. október 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. augusztus 18.)