Be–12

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Be–12
Berijev Be–12 Csajka
Berijev Be–12 Csajka

NATO-kód Mail
Funkció haditengerészeti járőrgép
Gyártó Taganrogi Repülőgépgyár
Tervező OKB–49 (főkonstruktőr: Georgij Berijev)
Gyártási darabszám 143
Rendszeresítők Szovjetunió, Szíria, Vietnam

Személyzet 4 fő
Első felszállás 1960. október
Méretek
Hossz30,11 m
Fesztáv29,84 m
Magasság7,94 m
Szárnyfelület99,00 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg24 000 kg
Max. felszállótömeg36 000 kg
Hajtómű
Hajtómű 2 db Ivcsenko AI–20D légcsavaros gázturbina
Teljesítmény2×3864 kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség 530 km/h
Hatótávolság3300 km
Legnagyobb repülési magasság 8000 m
Szárny felületi terhelése 298 kg/m²
A Wikimédia Commons tartalmaz Be–12 témájú médiaállományokat.

Be–12 Csajka (magyarul Sirály) szovjet tengerészeti repülőgép, repülőcsónak, amelyet elsősorban tengeralattjárók felderítésére fejlesztett ki a Berijev tervezőiroda a Be–6 alapján. NATO-kódneve Mail, amit a MAD-tüske (mágnesesanomália-detektor) után kapott. Napjainkban már csak néhány darab áll szolgálatban az Orosz Haditengerészetnél és az Ukrán Haditengerészetnél. Felderítő, tengeralattjáró-elhárító, kutató-mentő és tűzoltó szerepkörben is alkalmazták.

Ma is sokuk üzemben van, ugyanis a Be–40/42 sugárhajtású és korszerű amfíbia nem kerül nagy számban rendszeresítésre, elsősorban anyagi okokból. A tengeralattjáró-vadászat bevetéseihez elengedhetetlen nagy hatósugár és repülési idő nem teszi szükségessé a nagy repülési sebesség meglétét. Ezért a sugárhajtóművekkel szembeni alacsony üzemeltetési költsége a Be–12-t egyelőre pótolhatatlanná teszi az Orosz Haditengerészetnél. Egyes altípusait tűzoltásra is alkalmassá tették.

További információk[szerkesztés]