Barázdáshangya-formák
 | ||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Nemzetségek | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Barázdáshangya-formák témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Barázdáshangya-formák témájú kategóriát. |
.jpg)
A barázdáshangya-formák (Ponerinae) a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita) alrendjébe sorolt hangyák (Formicidae) családjának egyik alcsaládja három nemzetséggel, több mint 30 nemmel. Egy ideig ebbe az alcsaládba sorolták a gömböchangyákat és a buldoghangyákat is; ezeket most gömböchangyaformák (Proceratiinae), illetve buldoghangyaformák (Myrmeciinae) néven külön alcsaládokba vonják össze.
Származásuk, elterjedésük
[szerkesztés]Hagyományosan ezeket tekintik a legősibb hangyáknak és ezzel a poneromorf („barázdáshangya-típusú”) hangyák csoportjának névadói. A csoportnak barázdás- és a gömböchangyákon túl még számos, viszonylag kis fajszámú alcsaládja van, de azok fajai nálunk nem élnek.
Magyarországon három nemének négy faja honos:
- fekete barázdáshangya (Ponera coarctata),
- sárga barázdáshangya (Ponera testacea),
- sárga vakondhangya (Cryptopone ochracea),
- déli redőshangya (Hypoponera punctatissima)
Közülük sokáig csak a fekete barázdáshangyát (Ponera coarctata) ismerték fel; a további három fajt a 20. században írták le.
Megjelenésük, felépítésük
[szerkesztés]Karcsú, henger alakú, fullánkos hangyák. Rendszerint tégla alakú potrohnyelük egyízű. Potrohuk az első és második szelvény között mélyen befűződött — ez a poneromorf hangyák fő jellegzetessége (Tartally).
Lárváik mozgékony teste a hangyafajok nagy többségétől eltérően testtájakra tagolt, rágóik pedig olyan fejlettek, hogy a bolyba hurcolt táplálékdarabokat önállóan meg tudják enni (Urania, p. 303.).
Életmódjuk, élőhelyük
[szerkesztés]Valamennyi fajuk ragadozó; csaknem kizárólag más rovarokra vadásznak. A potrohnyél utáni mély befűződés rendkívül hajlékonnyá teszi őket, aminek eredményeként a rágóikkal megfogott zsákmányt a fullánkjukkal könnyen meg tudják szúrni. Kolóniáik kicsik, és az államalapító királynők, majd később a dolgozók magányosan járnak vadászni (Tartally).
A Texasban élő Leptogenys elongata főleg földi ászkákkal él, más fajok nagy, zárt csapatokban a termeszvárakat rabolják ki.
Egyes fajaik ugrani vagy pattogni is tudnak. Biró Lajos Új-Guineában figyelt meg ilyen pattogó hangyákat:
- „Messze bent a lemieni őserdőben sajátságos hangyákat gyűjtöttem. Ha a hangyákat zavarjuk, mozdulatlanul meglapulnak. Ha a veszély elmúlt, percekig várnak még, míg végre lassan, óvatosan megindulnak. Rágóik, szertelenül szétnyitva védelemre, készen állnak, annyira hátrafelé, mint másféle hangyákon vagy rovarokon a csápok. Amint nedvesített gombostűvel vagy faszálkával közeledtem felé, halk pattanás hallatszott s a hangya abban a pillanatban eltűnt, bolhaként elugrott. Az az ugrás, melyet e kis hangya így rágói segítségével megtenni képes, aránylag rendkívül nagy. A legtöbb 20–35 cm-nyi ugrást tett.”
Erről a képességéről kapta nevét az ugróhangya (Harpegnathos) nem. Az indiai ugróhangya (Harpegnathos cruentatus) szöcskeként ágról ágra ugrálva nagyobb távolságokat tehet meg.
Lárváik kokonban bábozódnak. de a kokont nem tudják megszőni (Tartally), ha a dolgozók nem hordanak köréjük törmeléket (például egy kevés tőzeget).
Rendszertani felosztásuk
[szerkesztés]Az alcsaládot három nemzetségre bontják több, mint 30 recens és négy kihalt nemmel. Két további kihalt nem nemzetségbe sorolatlan.
- barázdáshangya-rokonúak nemzetsége (Ponerini):
- csapóhangya (Anochetus)
- Asphinctopone
- Austroponera
- Belonopelta
- Boloponera
- Bothroponera
- Centromyrmex
- Corrieopone
- vakondhangya (Cryptopone)
- bordáshangya (Diacamma)
- sárkányhangya (Dinoponera)
- Dolioponera
- tőröshangya (Ectomomyrmex)
- Emeryopone
- Feroponera
- Fisheropone
- ugróhangya (Harpegnathos)
- redőshangya (Hypoponera)
- Iroponera
- ászkahangya (Leptogenys)
- Loboponera
- Mayaponera
- matabelehangya (Megaponera)
- Myopias
- pattanóhangya (Odontomachus)
- fogashangya (Odontoponera)
- inkahangya (Pachycondyla)
- Parvaponera
- Phrynoponera
- bűzöshangya (Paltothyreus)
- pondróölőhangya (Plectroctena)
- barázdáshangya (Ponera)
- Promyopias
- Psalidomyrmex
- Pseudoponera
- Rasopone
- Simopelta
- Streblognathus
- †Archiponera
- †Cephalopone
- †Cyrtopone
- †Messelepone
- †Protopone
- Platythyreini nemzetség egy nemmel:
- villáshangya-rokonúak (Thaumatomyrmecini) nemzetsége egy nemmel:
- villáshangya (Thaumatomyrmex)
- Nemzetségbe sorolatlan:
Egyes szerzők az inkahangya (Pachycondyla) nemből elkülönítik az
- indiánhangya nemet (Neoponera; EMERY, 1901):
- horpadtbütykű indiánhangya (Neoponera inversa; F. SMITH, 1858)
- közönséges indiánhangya (Neoponera villosa; FABRICIUS, 1804)
Jegyzetek
[szerkesztés]Források
[szerkesztés]- Csathó et al.: Csathó András István, Gallé László, Lőrinczi Gábor, Tartally András, Báthori Ferenc, Kovács Éva, Maák István, Markó Bálint, Módra Gábor, Nagy Csaba, Somogyi Anna Ágnes, Csősz Sándor: A hazánkban előforduló és az ismertebb külföldi hangyafajok magyar nevei (Hymenoptera: Formicidae) Archiválva 2022. március 8-i dátummal a Wayback Machine-ben. Állattani Közlemények 106. é. 1-2. szám, 1–56. old.
- Foitzik–Fritsche: Susanne Foitzik, Olaf Fritsche: Hangyák. Világbirodalom a lábunk alatt. Rohwolt, Hamburg, 2019. Magyarul: Park Kiadó, 2021. ISBN 978-963-355-717-4. 307 old.