Barázdáshangya-formák

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Barázdáshangya-formák
Rasopone ferruginea
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota)
Rend: Hártyásszárnyúak (Hymenoptera)
Alrend: Fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita)
Alrendág: Fullánkosok (Aculeata)
Öregcsalád: Hangyaszerűek (Formicoidea)
Család: Hangyák (Formicidae)
Alcsalád: Barázdáshangya-formák (Ponerinae)
Lepeletier, 1835
Nemzetségek
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Barázdáshangya-formák témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Barázdáshangya-formák témájú kategóriát.

Borostyánba zárt, fosszilis Odontomachus spinifer
A barázdáshangya-formák kladogramja C. SCHMIDT (2013) alapján

A barázdáshangya-formák (Ponerinae) a hártyásszárnyúak (Hymenoptera) fullánkosdarázs-alkatúak (Apocrita) alrendjébe sorolt hangyák (Formicidae) családjának egyik alcsaládja három nemzetséggel, több mint 30 nemmel. Egy ideig ebbe az alcsaládba sorolták a gömböchangyákat és a buldoghangyákat is; ezeket most gömböchangyaformák (Proceratiinae), illetve buldoghangyaformák (Myrmeciinae) néven külön alcsaládokba vonják össze.

Származásuk, elterjedésük[szerkesztés]

Hagyományosan ezeket tekintik a legősibb hangyáknak és ezzel a poneromorf („barázdáshangya-típusú”) hangyák csoportjának névadói. A csoportnak barázdás- és a gömböchangyákon túl még számos, viszonylag kis fajszámú alcsaládja van, de azok fajai nálunk nem élnek.

Magyarországon három nemének négy faja honos:

Közülük sokáig csak a fekete barázdáshangyát (Ponera coarctata) ismerték fel; a további három fajt a 20. században írták le.

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés]

Karcsú, henger alakú, fullánkos hangyák. Rendszerint tégla alakú potrohnyelük egyízű. Potrohuk az első és második szelvény között mélyen befűződött — ez a poneromorf hangyák fő jellegzetessége (Tartally).

Lárváik mozgékony teste a hangyafajok nagy többségétől eltérően testtájakra tagolt, rágóik pedig olyan fejlettek, hogy a bolyba hurcolt táplálékdarabokat önállóan meg tudják enni (Urania, p. 303.).

Életmódjuk, élőhelyük[szerkesztés]

Valamennyi fajuk ragadozó; csaknem kizárólag más rovarokra vadásznak. A potrohnyél utáni mély befűződés rendkívül hajlékonnyá teszi őket, aminek eredményeként a rágóikkal megfogott zsákmányt a fullánkjukkal könnyen meg tudják szúrni. Kolóniáik kicsik, és az államalapító királynők, majd később a dolgozók magányosan járnak vadászni (Tartally).

A Texasban élő Leptogenys elongata főleg földi ászkákkal él, más fajok nagy, zárt csapatokban a termeszvárakat rabolják ki.

Egyes fajaik ugrani vagy pattogni is tudnak. Biró Lajos Új-Guineában figyelt meg ilyen pattogó hangyákat:

„Messze bent a lemieni őserdőben sajátságos hangyákat gyűjtöttem. Ha a hangyákat zavarjuk, mozdulatlanul meglapulnak. Ha a veszély elmúlt, percekig várnak még, míg végre lassan, óvatosan megindulnak. Rágóik, szertelenül szétnyitva védelemre, készen állnak, annyira hátrafelé, mint másféle hangyákon vagy rovarokon a csápok. Amint nedvesített gombostűvel vagy faszálkával közeledtem felé, halk pattanás hallatszott s a hangya abban a pillanatban eltűnt, bolhaként elugrott. Az az ugrás, melyet e kis hangya így rágói segítségével megtenni képes, aránylag rendkívül nagy. A legtöbb 20–35 cm-nyi ugrást tett.”

Erről a képességéről kapta nevét az ugróhangya (Harpegnathos) nem. Az indiai ugróhangya (Harpegnathos cruentatus) szöcskeként ágról ágra ugrálva nagyobb távolságokat tehet meg.

Lárváik kokonban bábozódnak. de a kokont nem tudják megszőni (Tartally), ha a dolgozók nem hordanak köréjük törmeléket (például egy kevés tőzeget).

Rendszertani felosztásuk[szerkesztés]

Az alcsaládot három nemzetségre bontják több, mint 30 recens és négy kihalt nemmel. Két további kihalt nem nemzetségbe sorolatlan.

Egyes szerzők az inkahangya (Pachycondyla) nemből elkülönítik az

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]