Barázdás szarvascsőrű
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Sebezhető       | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Rhyticeros undulatus (Shaw, 1811) | ||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||
|
Aceros undulatus | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Barázdás szarvascsőrű témájú rendszertani információt.
 A Wikimédia Commons tartalmaz Barázdás szarvascsőrű témájú médiaállományokat és Barázdás szarvascsőrű témájú kategóriát.
|
A barázdás szarvascsőrű vagy más néven goge (Rhyticeros undulatus) a madarak osztályának szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes) rendjébe és a szarvascsőrűmadár-félék (Bucerotidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A fajt George Shaw angol zoológus írta le 1811-ben, a Buceros nembe Buceros undulatus néven.[3] Sorolták az Aceros nembe Aceros undulatus néven is.[4]
Alfajai
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Rhyticeros undulatus undulatus Sanft, 1960
- Rhyticeros undulatus aequabilis (Shaw, 1811)[2]
Előfordulása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ázsia déli részén hatalmas területen elterjedt faj. Elterjedési területe India északkeleti részétől Ázsia teljes déli és délkeleti felén át egészen az Indonéziához tartozó Nagy-Szunda-szigetekig tart (Celebeszen már nem fordul elő).
Természetes élőhelyei szubtrópusi és trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők. Állandó, nem vnuló faj.[5]
Megjelenése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Testhossza 75–85 centiméter, a hím testtömege 1680–3650 gramm, a tojóé 1360–2685 gramm.[3] A kifejlett hím tollazata a testén és a szárnyán fekete, feje és nyaka krémszínű, torokzacskója sárga, szeme körül egy csupasz piros színű bőrfelület látható. Csőre tövétől indulóan feje tetején egy sötétbarna sáv látható. Csőre fakó szaruszínű, a tövénél sötétebb.
A tojó valamivel kisebb testű, mint a hím. Teste szintén fekete, de ellentétben a hímmel egész nyaka és melle szintén fekete. Torokzacskója élénk kék színű. Szeme körül egy csupasz vörös színű bőrfelület látható.
 |
_-Avifauna-6.jpg) |
Életmódja
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Főként gyümölcsökkel, fügékkel és rovarokkal táplálkozik.[3]
Szaporodása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Fészkelés céljából magas (18-30 méteres) esőerdei óriásfák odvait használja. A tojó faodúba zárkózik be a tojásrakás és költés idejére. Ezen időszak alatt a hím táplálja a tojót és a fiókákat.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az elterjedési területe még rendkívül nagy, de az erdőirtások miatt gyorsan csökken, egyedszáma az élőhelyvesztés és a vadászatok miatt szintén csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető fajként szerepel.[5]
Összehangolt tenyésztéssel próbálják meg megmenteni a fajt. Európában az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége felügyelete alá tartozó Európai Veszélyeztetett Fajok Programja (EEP) keretében tenyésztik a faj egyedeit.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "A Jboyd.net rendszerbesorolása". Hozzáférés: 2020. március 16..
- 1 2 "A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában". Integrated Taxonomic Information System. Hozzáférés: 2020. március 16..
- 1 2 3 "Hand Books the Birds". Hozzáférés: 2020. március 16..
- ↑ "Avibase". Hozzáférés: 2020. március 16..
- 1 2 "A faj adatlapja a BirdLife International oldalán". Hozzáférés: 2020. március 16..
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Ez a szócikk részben vagy egészben a Wreathed Hornbill című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- "A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján". IUCN. Hozzáférés: 2020. március 16..
- Novum állatvilág enciklopédia V.: Madarak II. Szerk. Christopher Perrins, Rita Demetriou, Tony Allan. Szeged: Novum. 2008. ISBN 978-963-9703-41-4 – magyar neve
