Balkáni nyelvi unió
A balkáni nyelvi unió olyan nyelvi jellegzetességek összessége, amelyet a Balkán-félsziget indoeurópai eredetű nyelvei, az albán, a görög, a latin és a szláv nyelvcsaládokba tartozó nyelvek egyszerre mutatnak fel. Annak ellenére, hogy szókészletükben nem sok hasonlóságot mutatnak, bizonyos nyelvtani, szintaktikai és fonológiai aspektusokban mégis egyeznek.
A fogalom története
A jelenséget először a szlovén Jernej Kopitar figyelte meg 1829-ben. Az elnevezés a román származású Alexandru Rosettitől származik, 1958-ból.
A balkáni nyelvi unió nyelvei
A következő nyelvek mutatnak fel hasonlatosságokat:
- albán,
- görög,
- indo-árja (cigány),
- latin nyelvek (román, aromán, isztroromán)
- szláv nyelvek (bolgár, macedón, szerb-horvát /különösen annak torlák dialektusa/)
A török nyelv csak szókészletben és a határozatlan névelő szubjunktívval való felcserélésében kapcsolódik a többiekhez.
Juoko Lindstedt finn nyelvész kidolgozott egy „balkanizációs indexet”, amely azt mutatja meg, hogy az adott nyelvre mennyire jellemző a balkáni nyelvi unió tizenkét közös jellegzetessége. Ennek eredményei a következők:
| Nyelv | Index |
|---|---|
| Macedón | 12 |
| Balkáni szláv | 11.5 |
| Albán | 10.5 |
| Görög, balkáni latin | 9.5 |
| Romani (cigány) | 7.5 |