Baligród
| Baligród | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Lengyelország | ||
| Vajdaság | Kárpátaljai vajdaság | ||
| Járás | Leskói járás | ||
| Rang | község | ||
| Alapítás éve | 1615 | ||
| Irányítószám | 38-606 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1254 fő (2021. márc. 31.)[1] | ||
| Népsűrűség | 18,23 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 340 m | ||
| Terület | 68,8 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
 | |||
 é. sz. 49° 20′ 11″, k. h. 22° 17′ 12″Koordináták: é. sz. 49° 20′ 11″, k. h. 22° 17′ 12″ | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Baligród témájú médiaállományokat. | |||
Solina (ukránul: Балигород, Balyhorod) Lengyelország délkeleti részén a Kárpátaljai vajdaságban, a Leskói járásban található település. Baligród Gmina Baligród székhelye. 1999. január 1-jétől tartozik a Leskói járáshoz, előtte a Bieszczady járáshoz tartozott.
Történelme[szerkesztés]
Baligród a Hoczewka-folyó völgyében fekszik, a Keleti-Beszkidek hegység közelében. Baligród a korábbi időkben város volt, ám az elmúlt 100 év során annyira lecsökkent lélekszáma, hogy visszaminősítették községgé.
A települést először 1615-ben említik írásos források. A település múltjával foglalkozó emberek úgy tartják, hogy a községet valamikor a 17. század elején alapíthatták a Bal-család által épített kastély közelében. 1634-ben a település neve még Balówgród volt és magdeburgi jogokat kapott, azaz kereskedelmi kiváltságjogokat szerzett vásárok, búcsúk rendezése és a borraktározás terén. Baligród egészen 1770-ig maradt a Bal-család tulajdonában. A városka ebben az időben egy forgalmas kereskedelmi útvonal mentén feküdt, ahol a Magyarországról hozott árukat szállították. Ez lehetőséget teremtett a település számára, hogy komolyabb fejlődésnek indulhasson. Később a település hanyatlásnak indult és városi előjogait 1915-ben elvették tőle.
Az első világháború idején 1914 és 1915 közt a település részben megsemmisült, majd a második világháború idején ismét megsemmisült egy része és lakóinak nagy része, beleértve nagyon sok helybéli zsidó embert is, életét vesztette. Azokat a zsidó embereket, akiknek nem sikerült megszervezni a kimenekítését a településről, azokat kivégezték. 1944. augusztus 6-án az Ukrán Felkelő Hadsereg egy egysége megtámadta a települést és ekkor 42 lengyel vesztette életét és néhány épület porig égett.
A lengyel hadsereg csapatai itt állomásoztak a településen és Diabligród néven, azaz az Ördög városa néven illették a községet, mivel a korábbi években itt állomásozó német csapatok a település főterét a zsidó temetőből származó sírkövekkel kövezték ki. 1947. március 28-án a lengyel Karol Świerczewski tábornok Jabłonki közelében vesztette életét a Cisna felé vezető úton.
A háború után a település főterén több üzlet nyílt és egy T-34es tankot állítottak fel a főtéren, amely a Keleti-Beszkidek hegységben harcolt az Ukrán Felkelő Hadsereg ellen. Korábban egy T-70es tank volt felállítva a főtéren, de ezt elszállították a Poznańban található páncélos múzeumba. Michael Schudrich lengyel főrabbi ősei Baligródban éltek.
Látnivalók[szerkesztés]
- Katolikus templom (1877-79 közt épült)
- Görögkatolikus templom 1829-ből
- Katonai temető (1946-47-ben hozták létre és 1984-ben felújították)[2]
- Bal-kastély, melynek mára csak az alapjainak romjai láthatók
- A zsidó temető romjai
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Baligród című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
