Bailey–Borwein–Plouffe-formula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Bailey–Borwein–Plouffe-formula (BBP-formula) értékét számító algoritmus. 1995-ben fedezte fel Simon Plouffe, és a cikk szerzőiről, David H. Baileyről, Peter Borweinról és Plouffe-ról kapta nevét.[1] Korábban Plouffe saját oldalán is közölte.[2] A képlet:

A képlet a n. számjegyét adja meg hexadecimális számrendszerben.[3] Egy másik képlet, melyet Plouffe 2022-ben fedezett fel, lehetővé teszi a π n. számjegyének számítását decimális számrendszerben.[4] A BBP-t és az általa ihletett algoritmusokat használja például a PiHex[5] a π számjegyei számítására elosztott számítással. E képlet léte meglepő volt – korábban úgy tűnt, hogy a π n. számjegyének számítása az első n számjegy számításával azonos nehézségű.[1]

Felfedezése óta általános

alakú képleteket fedeztek fel sok más irracionális -ra, ahol és egész együtthatós polinomok, a számrendszer alapja. Ezek BBP-típusú formulák.[6] Nincs ismert rendszeres algoritmus a megfelelő , és megtalálására, ezek kísérletileg fedezhetők fel.

Specializációk[szerkesztés]

A sok eredményt adó általános képlet egy specializációja:

ahol s, b és m egészek, egészszám-sorozat. A P függvény egyes megoldásokra kompakt jelölést ad. Például az eredeti BBP képlet:

felírható az alábbi alakban:

Korábban ismert BBP-szerű formulák[szerkesztés]

Néhány egyszerű ilyen képlet, mely a BBP előtt ismert volt, és ahol a P függvény jelölése egyszerű:

Általában az alábbi azonosság igaz -re:

Plouffe-ot ihlette az árkusz tangens végtelen sora, melynek képlete (a P jelölés általánosítható nem egész b-re is):

Új egyenlőségek keresése[szerkesztés]

A fenti P függvény használatával a legegyszerűbb képlet π-re esetén adódik. Számos képlet ismert egyes sok osztóval rendelkező b-re és m-re, ahol az A sorozat számos tagja 0. E formulák felfedezése ilyen lineáris kombinációk számítógépes keresését igényli az egyes összegek számítása után. A keresési folyamat s, b és m tartományainak kiválasztásából, az összeg hosszú kiértékeléséből, egészreláció-kereső algoritmust (általában Helaman Ferguson PSLQ-algoritmusát) használva A megtalálásából áll, melyeknél az összeg ismert állandó vagy 0.

A pi BBP-képlete[szerkesztés]

Az eredeti BBP π-összegző képletet 1995-ben fedezte fel Plouffe a PSLQ algoritmussal. A P függvénnyel is felírható:

Ez két polinom hasonló arányára egyszerűsödik:

E képlet π-vel való egyenlőségének bizonyítása egyszerű volt.[7]

A π BBP számjegyszámító algoritmusa[szerkesztés]

Az n. hexadecimális számjegy képletéhez néhány változtatás szükséges. Először a képlet átírása az alábbi alakra:

Adott n-re az első összeget számítva a végtelen összeget az n. tagnál elválasztva:

-nel szorozva, mely a szám egész és törtrészét az n. helyre helyezi:

Mivel csak a törtrész a fontos, összehasonlítva a két tagot, látható, hogy csak az első összeg ad ki egészeket, vagyis a második összeg nem ad ki egészt, mivel a számláló esetén nem lehet a nevezőnél nagyobb. Így az első összegből ki kell vonni az egészeket a -es maradék számításával. Az első törtrész összege:

Látható, hogy a maradékoperátor biztosítja, hogy csak a törtrész marad. számításához a moduláris hatványozás használható. Ha a szorzat 1-nél nagyobb, a modulus kivonása történik, hasonlóan az összegekhez. A számítás végén ez mind a 4 összegre elvégzendő, ezután a 4 összeg visszakerül a π-hez tartozó összegbe:

Mivel csak a törtrész pontos, a szükséges számjegy számítása az egész rész eltávolítását és a 16-tal való szorzást igényli (elvben a számítási pontosságig terjedő számjegyek is pontosak).

E folyamat hasonló a szorzáshoz, de csak néhány középső oszlop adandó össze. Bár vannak nem számított átvitelek, általában a számítógépek sok (32 vagy 64) biten végeznek számításokat, majd kerekítenek, és csak a legértékesebb számjegyek a fontosak. Lehetséges azonban, hogy egy adott számítás hasonló lehet egy kis szám (például az 1) 999 999 999 999 999-hez való hozzáadásakori hibával, amely hiba a legértékesebb számjegyekig végigmegy.

A BBP és más π-számító módszerek összehasonlítása[szerkesztés]

Ez az algoritmus a π-t speciális, több ezer vagy millió számjegyes adattípusok nélkül számítja, az n. számjegyet az azt megelőző nélkül számítja, és kis, hatékony adattípusokat használ.

Bár a BBP-formula tetszőleges számjegyet kisebb erőforrásigénnyel számít az összes köztes számjegyet számító képleteknél, a BBP linearitmikus () marad: minél nagyobb n, vagyis minél későbbi a számítandó számjegy, annál több idő kell a számításhoz, hasonlóan a hagyományos π-számító algoritmusokhoz.[8]

Általánosítás[szerkesztés]

D. J. Broadhurst a BBP algoritmust más konstansok számítására általánosítja nagyjából lineáris idő- és logaritmikus helyigénnyel.[9] Eredményeket ad meg a Catalan-állandóra, a -ra, a , az Apéry-állandóra (), -re (ahol a Riemann-féle zéta-függvény), -re, -re, -re és és különböző hatványainak szorzataira. Ezeket elsősorban polilogaritmus-létrák használatával éri el.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b (1997) „On the Rapid Computation of Various Polylogarithmic Constants”. Mathematics of Computation 66 (218), 903–913. o. DOI:10.1090/S0025-5718-97-00856-9.  
  2. Plouffe oldala
  3. Gourdon, Xavier: N-th Digit Computation, 2003. február 12. (Hozzáférés: 2020. november 4.)
  4. Weisstein, Eric W.: Digit-Extraction Algorithm (angol nyelven). Wolfram MathWorld
  5. PiHex Credits. Centre for Experimental and Constructive Mathematics . Simon Fraser University, 1999. március 21. [2017. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 30.)
  6. Weisstein, Eric W.: BBP Formula (angol nyelven). Wolfram MathWorld
  7. (1997) „The quest for pi”. Mathematical Intelligencer 19 (1), 50–57. o. DOI:10.1007/BF03024340.  
  8. Bailey, David H.: The BBP Algorithm for Pi, 2006. szeptember 8. (Hozzáférés: 2013. január 17.) „Run times for the BBP algorithm ... increase roughly linearly with the position d.”
  9. D. J. Broadhurst, "Polylogarithmic ladders, hypergeometric series and the ten millionth digits of ζ(3) and ζ(5)", (1998) arXiv math.CA/9803067

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bailey–Borwein–Plouffe formula című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]