Bócsa Iván

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bócsa Iván
Született 1926. július 9.
Arad
Elhunyt 2007. május 4. (80 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása agrobotanikus,
növénynemesítő,
növénygenetikus,
egyetemi tanár
Kitüntetései Széchenyi-díj

Bócsa Iván (Arad, 1926. július 9.Budapest, 2007. május 4.) Széchenyi-díjas agrobotanikus, növénynemesítő, növénygenetikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (l. 1990; r. 1995)

A magyar klasszikus növénynemesítés és populációgenetika nemzetközileg elismert kiemelkedő képviselője.

Pályafutása[szerkesztés]

Középiskolai tanulmányait Bukarestben kezdte, 1940-ben, majd Budapesten érettségizett. 1944 őszétől járt a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági Karára, ahol 1948-ban kapott diplomát. Már egyetemi évei alatt a növénynemesítés és –genetika ragadta meg. Tanára, Mándy György révén megismerkedett Fleischmann Rudolffal és 1948 nyarán hozzá, a Kompolti Állami Növénynemesítő telepre került gyakornokként, majd 1949-ben ki is nevezték Kompoltra, ahol nyugdíjazásáig, csaknem 59 éven át megszakítás nélkül dolgozott. Magyarországon először állított elő egylaki kendert és a világon először heterózis (hibrid) kendert. Három növényfajból (kender, lucerna, koronafürt) 18 államilag elismert fajtát állított elő, s ezekből 10 máig köztermesztésben van. 1957-ben a biológiai tudományok kandidátusa, 1959-ben egyetemi doktor lett, a tudományok (MTA) doktora fokozatot 1974-ben szerezte meg. 1990-től az MTA levelező-, 1996-tól rendes tagja volt. 1997-ben Széchenyi-díjat kapott. A Kompolti Fleischmann Rudolf Kutatóintézet 2002-től a Károly Róbert Főiskolához került, így annak kutatóprofesszora lett, majd további szervezeti változás után a Szent István Egyetem Kompolti Kutatóintézetének igazgatóhelyettese. A Nyugat-magyarországi Egyetem és a Szent István Egyetem címzetes tanára, utóbbinak tiszteletbeli doktora volt.

1969-től szerkesztette a Növénytermelés c. szaklapot és nemzetközi szinten elismertté fejlesztette. A Magyarország Kultúrflórája sorozat szerkesztőbizottságának elnöke volt. Tagja volt a Journal of Industrial Hemp szerkesztő bizottságának is. Szakmai publikációinak száma megközelíti a háromszázat, melyből nyolcvanöt német, angol, olasz és francia nyelven jelent meg. Tizenkét könyv és könyvrészlet szerzője, melyből kiemelkednek a kenderről, a lucernáról és a koronafürtről írt önálló kötetek, valamint a Fleischmann-monográfia.

A Magyar Tudományos Akadémia szakterületi munkáiban is részt vállalt, tagja volt a Tudományetikai, a Magyar Nyelvi, a Gyepgazdálkodási és a Növénynemesítési Bizottságoknak, s az MTA Miskolci Területi Bizottságának. Széles körű nemzetközi munkásságot fejtett ki, főleg Európában az Európai Növénynemesítők Nemzetközi Szervezetén, az EUCARPIA-n belül, mint magyar nemzeti bizottságának elnöke, majd nemzeti képviselő, s e szervezet Takarmány- és Lucerna Szekciójában is működött. Tagja volt az International Association on Mechanization of Field magyar nemzeti bizottságának és a Német Növénynemesítők Szövetségének.

Díjak[szerkesztés]

  • Fleischmann Rudolf-díj (1973)
  • Akadémiai Díj (1977)
  • Eötvös Loránd-díj (1991)
  • Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1996)
  • Széchenyi-díj (1997) – A magyar növénynemesítés és növénytermesztés területén kifejtett nemzetközileg is kiemelkedő kutatási és nagy gyakorlati jelentőségű tevékenységéért. Megosztott díj Győrffy Bélával
  • MAB emlékérem (2004)[1]

Munkássága[szerkesztés]

A kendernemesítésben kialakította a Kompolti fajtát, mely 1955. évi állami elismerése óta a legrégibb köztermesztésben lévő fajta. Kifejlesztette az UNIKO-kender fajtát, aminek F1 állománya magtermelésben, F2 nemzedéke rosttermelésben rekorder. Az első hibrid kenderfajta (B-7) kialakítása is az ő nevéhez fűződik. A lucerna rezisztenciára nemesítésével elérte, hogy két gombakártevőnek (Verticillum, Fusarium) egyaránt ellenálló fajta jött létre. Munkatársaival sikerült előállítania egy, a világon napjainkig is egyedülálló, csökkentett szaponintartalmú[2]) lucernafajtát, a Szapkót (1987). Az 1970-es években új kultúrnövényfajt, a tarka koronafürtöt[3] vezette be a magyar mezőgazdaságba. A honosítás mellett kidolgozta az új növényfaj termesztéstechnológiáját is, amely a lucerna után a legnagyobb terméspotenciálú és beltartalmú évelő pillangós takarmánynövényünk.

Művei (válogatás)[szerkesztés]

  • Lellei János – Vizer Jakab – Bócsa Iván: Dr. h. c. Fleischmann Rudolf emléke. In: Agrártudomány, 1950. 11. sz.
  • A kender-vetőmag szaporítása. In: A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Osztályának közleményei, 1955. (7. évf.), 3-4. sz., 455-458. oldal
  • Kísérletek a magyar egylaki kender előállítására. In: A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Osztályának közleményei, 1958. (14. évf.), 1-3. sz., 65-84. oldal
  • Fleischmann Rudolf élete és munkássága. Bp., 1958.
  • A kender. Cannabis sativa (Mándy Györggyel). Budapest, 1962, Akadémiai Kiadó (Magyarország kultúrflórája) Kristályvirágfélék-diófélék. Kultúrflóra 15.
  • Az egylaki kender nemesítésének kérdései. In: Élővilág, 1964. (9. évf.), 1. sz., 13-17. oldal
  • (Mándy Györggyel): Investigations into the morphology, flowering and fertilization biology of wild Medicago species. In: Acta botanica Hungarica, 1964., 1-2. sz., 13-26, +1 táblázat. oldal
  • Mándy György 1913-1976. In: Növénytermesztés, 1976.
  • A lucernatermesztés technológiájának biológiai alapjai. Kiad. a Növénytermesztési és Talajvédelmi Kutató Intézet, Budapest, 1976. 69 oldal
  • (Manninger Gusztávval szerk.) Bakos Zsuzsa et al.: A kender és a rostlen termesztése. Budapest, Mezőgazdasági Könyvkiadó, 1981, 199 oldal ISBN 963-231-029-2
  • (Főszerkesztőként Barna Szilvia, Császár Jenő és Mezey Péter társszerk.): Fleischmann Rudolf élete és válogatott munkái. Kompolt, GATE "Fleischmann Rudolf" Mezőgazd. Kutint., 1993. 417 oldal ISBN 9638140119
  • A tarka koronafürt = Coronilla varia L. (többek közreműködésével), Budapest, Akadémiai Kiadó, 1994, 87 oldal (Magyarország kultúrflórája 3. köt. 9/a. füzet) (Kultúrflóra ; 66.)ISBN 963-05-6785-7
  • Nemesítés a lucerna antinutritív anyagai ellen : akadémiai székfoglaló : 1991. szeptember 10 1994.
  • A kenderolaj legújabb felhasználási lehetőségei. In: Olaj, szappan, kozmetika, ISSN 0472-8602 , 1997. (46. évf.), 5. sz., 181-183. oldal
  • Szendrő Péter - Bócsa Iván - Fésűs László - Guth László - Kozári József: A minőség humánpolitikai dimenziói az agrárgazdaságban. In: Agro ‘21 füzetek, 1997. 87-107. p
  • Megbékélés és Trianon. In: História, ISSN 0139-2409 , 1999. (21. évf.), 4. sz., 32-33. oldal
  • Mendel és a genetika évszázada. In: Magyar Tudomány, ISSN 0025-0325 , 2000. (45. (108.) évf.), 9. sz., 1148-1150. oldal
  • Kurnik Ernő 90 éves. In: Növénytermelés, ISSN 0546-8191 , 2003. (52. évf.), 3-4. sz., 461-462. oldal
  • Szász Gábor 75 éves. In: Növénytermelés, ISSN 0546-8191 , 2003. (52. évf.), 3-4. sz., 465-466. oldal
  • Vinczeffy Imre 80. születésnapjára. In: Növénytermelés, ISSN 0546-8191 , 2003. (52. évf.), 3-4. sz., 463-464. oldal
  • Új szempontok a fehérjeellátásban az egygyomrú állatoknál. In: Őstermelő: gazdálkodók lapja, ISSN 1418-088X , 2003. (7. évf.), 3. sz., 96. oldal
  • 100 éve született Berzsenyi-Janosits László. In: Növénytermelés, ISSN 0546-8191 , 2003. (52. évf.), 2. sz., 257-258. oldal
  • A kender és termesztése, Budapest, Agroinform Kiadó és Nyomda Kft. 2004. ISBN 963-502-830-X
  • Szende Kálmán 90 éves. In: Növénytermelés, ISSN 0546-8191 , 2004. (53. évf.), 3. sz., 299-300. oldal
  • Antal József 85. születésnapjára. In: Növénytermelés, ISSN 0546-8191 , 2004. (53. évf.), 3. sz., 301-302. oldal
  • (Finta-Korpelová Zuzana és Máthé Péter társszerzőkkel): A kender (Cannabis sativa L.) olajtartalomra folytatott szelekciójának értékelése két módszerrel. In: Növénytermelés, ISSN 0546-8191 , 2004. (53. évf.), 3. sz., 201-209. oldal
  • 100 éve született Mórász Sándor. In: Növénytermelés, ISSN 0546-8191 , 2004. (53. évf.), 1-2. sz, 198. oldal
  • Magassy Lajos 75. születésnapjára. In: Növénytermelés, ISSN 0546-8191 , 2004. (53. évf.), 1-2. sz, 195. oldal
  • Fleischmann Rudolf születésének 125. évfordulójára. In: Növénytermelés, ISSN 0546-8191 , 2004. (53. évf.), 1-2. sz, 196-197. oldal
  • Belea Adonisz 80 éves. In: Növénytermelés, ISSN 0546-8191 , 2004. (53. évf.), 1-2. sz, 193-194. oldal
  • Neményi Miklós - Kovács Attila József – Némethné Varga Márta – Bócsa Iván – Csizmazia Zoltán – Heszky László – Kádár Imre: Az élelmiszer-alapanyag termelésből kivont mezőgazdasági területek hasznosítása (2002-2003). In: Gyakorlati Agrofórum. 2004. 15. 8. 78-80. oldal
  • A tarka koronafürt termesztéséről. In: Mag, kutatás, fejlesztés és környezet, ISSN 1588-4864 , 2005, 4. (19.) évf., 3-4. sz., 16-17. oldal
  • Egy új sokat igérő takarmánynövényünk, a tarka koronafürt. In: Őstermelő Gazdálkodók Lapja, ISSN 1418-088X , 2005. (9. évf.), 1. sz., 41-44. oldal

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 2004. nov. 4. A Magyar Tudomány Ünnepe tiszteletére a MAB Orvosi és Egészségügyi Szakbizottsága rendezett tudományos ülést. Kiemelkedő és eredményes tudományos tevékenysége elismeréseként MAB Emlékérmet vehetett át többek között: Bócsa Iván, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. [1] Archiválva 2006. augusztus 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
  2. A szaponin egyik, a szappanhoz hasonló jellemzőjéről kapta nevét, ugyanis vízzel összerázva erősen habzani kezd. Megtalálható a szójában, lucernában, spenótban, spárgában, brokkoliban, burgonyában, tojásgyümölcsben, almában és a ginseng gyökerében. Képes elroncsolni a vörösvértesteket, okozhat hasmenést és hányást. Pozitív hatása a koleszterinszint csökkentése. A meleg vérű állatok gyomorflórája, ha kis koncentrációban van, lebontja, de erre biztosan csak az összetett gyomrúak mikroflórája képes. Mezőgazdasági növényeinkben egy időben jól exportálható termék volt a lucernaliszt. Ahhoz, hogy ezt egygyomrúak takarmányozására is biztonsággal használni lehessen, Bócsa (1992) többévi munkával csökkent szaponin tartalmú, nemesített lucernafajtát állított elő. A kiválogató munka megkezdése után, 1985-ben kaptak először szaponinmentes töveket. A fajta 1987-ben kapott állami elismerést. [2]
  3. Haszonnövények. Hazánk növényvilága. 1996-2010 Terra Alapítvány.

Források[szerkesztés]