Bóbitás fácán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Bóbitás fácán
Pheasant at Sudeley Castle.jpg
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Tyúkalakúak (Galliformes)
Család: Fácánfélék (Phasianidae)
Alcsalád: Fácánformák (Phasianinae)
Nemzetség: Phasianini
Nem: Catreus
Cabanis, 1851
Faj: C. wallichii
Tudományos név
Catreus wallichii
(Hardwicke, 1827)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Bóbitás fácán témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Bóbitás fácán témájú médiaállományokat és Bóbitás fácán témájú kategóriát.

A bóbitás fácán vagy Wallich-fácán (Catreus wallichii) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó Catreus nem egyetlen faja.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Thomas Hardwicke angol zoológus írta le 1827-ben, a Lophophorus nembe Lophophorus (Phasianus) Wallichii néven.[3] A tudományos nevét Nathaniel Wallich dán botanikusról kapta.

Előfordulása[szerkesztés]

A Himalája hegységben, India, Nepál és Pakisztán területén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi mocsári erdők, mérsékelt övi cserjések és füves puszták.[4]

Megjelenése[szerkesztés]

A hímek testhossza 90-118 centiméter, ebből a farka 45–58 centiméter, a tojóé 61–76 centiméter, ebből a farka 32–47 centiméter. A hím testtömege 1250–1800 gramm, a tojóé 900–1360 gramm.[3] A hím tollazata szürke, a tojóé barna.

Portré
A kakas és tojó

Életmódja[szerkesztés]

Gyökerekkel, gumókkal, hagymákkal és magvakkal táplálkozik, de időnként rovarlárvákat és földigilisztákat is fogyaszt.[3]

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe elég nagy, de szétapródozott, egyedszáma 2000-2700 példány közötti és csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető fajként szerepel.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. január 21.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. január 21.)
  3. a b c Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2020. január 21.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 21.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]