Bázismegoldás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Tekintsük a rendszerrel definiált R poliéder egy elemét. Jelölje azoknak a P-beli és Q-beli soroknak az összességét, amiket z egyenlőséggel teljesít. a rendszer bázismegoldása, ha az mátrix rangja megegyezik a P és a Q összes sorából alkotott M mátrix rangjával.

Bár egy, a poliédert leíró egyenlőtlenségrendszerrel szokás definiálni, a bázismegoldás nem függ a poliéder megadásának módjától. A lineáris optimalizálás szempontjából fontos, hogy az adott poliéderen értelmezett lineáris függvények szélsőértéküket valamelyik bázismegoldáson veszik fel.

A lineáris optimalizálásban poliéderen lineáris egyenlőtlenségrendszerek megoldáshalmazát értenek. Ezzel a terminológiával élve egy lineáris altér, egy féltér ugyanúgy poliéder, mint például a kocka. Mivel a lineáris egyenlőtlenségrendszerek megoldáshalmaza félterek metszeteként áll elő, ezért ezek a poliéderek mind konvexek.

Tulajdonságok[szerkesztés]

  • Ha a poliédernek vannak csúcsai, akkor a csúcsai bázismegoldások.
  • Megfordítva, egy csúcsos poliéder egy pontja bázismegoldás, ha csúcs.
  • Minden nem üres poliédernek van bázismegoldása.
  • A poliéderen értelmezett lineáris függvények, ha van szélsőértékük, akkor szélsőértéküket valamelyik bázismegoldáson veszik fel.

Más alakú egyenlőtlenségrendszerek bázismegoldásai[szerkesztés]

  • Az rendszer bázismegoldásai azok a z poliéderbeli elemek, amik pozitív koordinátáihoz tartozó A-beli oszlopok lineárisan függetlenek.
  • Az rendszer bázismegoldásai azok az y0 poliéderbeli elemek, amik merőlegesek lineárisan független oszlopára.
  • Az x=(x0,x1) poliéderbeli elem a rendszer bázismegoldása, ha az xben az x0 nem nulla elemeihez tartozó P-beli oszlopokhoz az A oszlopaiból rangnyi függetlent választva lineárisan független rendszerhez jutunk.
  • A rendszer bázismegoldásai azok az z poliéderbeli elemek, amikhez van B-nek egy nem szinguláris részmátrixa, amire a hozzá tartozó egyenletrendszert megoldva megkapjuk z összes nem nulla koordinátáját.

Erős bázismegoldás[szerkesztés]

Ha az egyenlőtlenségrendszerrel leírt poliédernek vannak csúcsai, akkor véges sok csúcsa van, ezáltal véges sok bázismegoldása. De ha az egyenlőtlenségrendszer olyan poliédert ír le, aminek nincsenek csúcsai, akkor a poliéder összes pontja bázismegoldás, így a fogalom használhatatlanná válhat az optimalizálás szempontjából. Ezért vezetik be az erős bázismegoldást:

Definíció: A z bázismegoldás erős, ha a rendszerben a z nem nulla koordinátáihoz tartozó oszlopok lineárisan függetlenek.

Az erős bázismegoldásra is igaz, hogy csak a poliédertől függ, és nem az azt leíró egyenlőtlenségrendszer alakjától, és ha egy lineáris függvénynek van szélsőértéke a poliéderen, akkor azt erős bázismegoldáson veszi fel.

A rendszer erős bázismegoldásai pontosan azok a poliéderben levő pontok, amik megkaphatók a következő módon: Vesszük a Q mátrix egy rang x rang méretű részmátrixát, és megoldjuk a hozzá tartozó egyenlőtlenségrendszert. A megoldást kiegészítve megkapjuk a pontot.

Források[szerkesztés]

Frank András: Operációkutatás