Ugrás a tartalomhoz

Bárdos Kornél Albert

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bárdos Kornél Albert
Életrajzi adatok
Születési névBárdos Kornél
Született1921. november 1.
Felsőmindszent
Nemzetiségmagyar
Elhunyt1993. november 9. (72 évesen)
Budapest
Iskolái
Munkássága
Valláskeresztény
Felekezetrómai katolikus
Felavatás1945. május 8.

Bárdos Kornél Albert, OCist (Felsőmindszent, 1921. november 1. - Budapest, 1993. november 9.): katolikus pap, ciszterci szerzetes, egyházkarnagy, zenetörténész.

Élete

[szerkesztés]

Tanulmányait a pécsi Székesegyházi Énekiskolában, majd a pécsi ciszterci gimnáziumban folytatta.[1] 1940. augusztus 29-én Zircen lépett a ciszterci rendbe. A teológia elvégzése után 1945. május 8-án ugyanott Mindszenty József szentelte pappá. 1945-49-ig a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar-latin szakon végzett és doktorált. Közben 1946-50 között a Budapesti Zeneművészeti Főiskola egyházzenei, illetve középiskolai ének- és zenetanárképző szakát is elvégezte. Naszályi Emil, Rajeczky Benjamin, Kodály Zoltán, Bárdos Lajos, Harmath Arthur, Werner Alajos tanítványa volt.

Pályája

[szerkesztés]

1948-51 között zeneakadémiai lelkész. A rend feloszlatása után 1950-51-ben esztergomi egyházmegyés káplán a budapesti Szent Imre plébánián, majd elbocsátották az egyházmegyés szolgálatból. 1951-55 között Miskolcon, 1955-79 között Budapest XI. kerületében állami zeneiskolai szolfézs- és zeneirodalomtanár. 1950-61 között vezette a Villányi úti Szent Imre plébánia, 1956-79 között a zeneiskola diákkórusát. 1979-ben a Zenetudományi Intézet tudományos főmunkatársa, 1982-től a Magyar Zenetörténeti Osztály vezetője.

1967-ben a zenetudományok kandidátusa, 1987-ben doktora. 1988-tól tudományos tanácsadó, megkapta a Zenei Alap nagydíját. 1989-től a ciszterci novíciátus zenetörténet és gregorián tanára, az ELTE Bölcsészettudományi Karán címzetes egyetemi tanár.

Munkássága

[szerkesztés]

Fő kutatási területe a 16-18. század magyar zenetörténete, azon belül (1953-tól) a magyarországi protestánsok gregorián éneke, (1970-től) a városi (egyházi és világi) és főúri zene.

Cikkei a Studia Musicalogica, Zenetudományi Dolgozatok, Magyar Zene (stb.) című folyóiratokban jelentek meg.

Főbb művei

[szerkesztés]
  • Volksmusikartige Variierungstechnik in den ungarischen Passionen. 15. bis 18. Jahrhundert. Budapest, 1975
  • Pécs zenéje a 18. században. Budapest, 1976
  • A tatai Esterházyak zenéje 1727-1846-ig. Budapest, 1978
  • Győr zenéje a 17-18. században. Budapest, 1980
  • Sopron zenéje a 16-18. században. Budapest, 1984
  • Eger zenéje 1687-1887. Budapest, 1987
  • Székesfehérvár zenéje 1688-1892. Budapest, 1993
  • Magyarország Zenetörténete II. kötet, Budapest, 1990 (Szerk. és társszerző) (A III. köt. előkészületben.)
  • Győr zenéje a 17-18. században; 2. jav. kiad.; Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete, Bp., 2007

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 86. o. ISBN 978-963-06-7919-0

Források

[szerkesztés]