Bárány Tamás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Bárány Tamás
Az 1976-os Körkép antológiában megjelent portréja
Az 1976-os Körkép antológiában megjelent portréja
Élete
Született 1922. március 21.
Budapest
Elhunyt 2004. november 10. (82 évesen)
Budapest
Nemzetiség magyar
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) regény, elbeszélés, vígjáték, színmű
Első műve Álomváros (vers, 1937)
Kitüntetései
Irodalmi díjai József Attila-díj (1954, 1969)
SZOT-díj (1979)
Artisjus-díj (2002)

Bárány Tamás (Budapest, 1922. március 21. – Budapest, 2004. november 10.) magyar író, költő.

Életpályája[szerkesztés]

1937-től publikált verseket. 1940 és 1946 között a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanult. 1941-től 1943-ig a Ferenc József Tudományegyetem Jogtudományi Karának hallgatója volt. 1941 és 1945 között fővárosi tisztviselő volt. 1945-ben a Világosság munkatársa volt. 1946-tól 1947-ig könyvtárosként dolgozott. 1947 és 1948 között a Budapest nevű folyóirat segédszerkesztője volt. 1950-től 1951.ig az Új Magyar Könyvkiadó, majd 1955 és 1956 között a Magvető Könyvkiadó szerkesztője volt. 1956-tól szabadfoglalkozású író lett. 1956-1957 között az Írószövetség ellenőrző bizottsági elnöke volt. 1968-1986 között az érdekvédelmi bizottság elnöke volt. 1970-1995 között a választmány tagja volt. 1970-1989 között a Szerzői Jogvédő Hivatal elnökségi tagja volt. 1971-től a Jogi Szakértői Testület elnökségi tagja volt. 1972-1988 között az Írók és Zeneszerzők Nemzetközi Szövetségének Irodalmi Tanácsának tagja volt. 1975-1991 között az Irodalmi Alap vezetőségi tagja volt. 1989-től a PEN Club alelnöke volt. 1989-1992 között a Művészeti Alap választmányi tagja volt. 1991-1993 között a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének felügyelőbizottsági elnöke volt.

Munkássága[szerkesztés]

Első regénye (És megindulnak a hegyek) 1947-ben szürrealista volt; a fasizmusról mondott véleményt. Később inkább a nagyrealizmus jellemezte (Húsz év). A magánélet intenzív ábrázolásával és társadalmi távlatba állításával találta meg írói hangját (Csigalépcső). Később kedvenc témájává váltak a nemzedéki kérdések (Apátlan nemzedék, 1960, Velünk kezdődik minden, 1969). A Város, esti fényben (1968) című fiktív riportregénye kritikus hangon szól a szocialista iparváros gondjairól. Szellemesség, irónia jellemzi irodalmi paródiáit (Félszárnyú Pegazus, 1982).

50 kötete jelent meg, egy tucat színdarabja került bemutatásra. Rádió- és tévéjátékok szerzője, öt regényéből filmet forgattak (Csigalépcső, A világ közepe, Mi lesz veled, Eszterke?, Velünk kezdődik minden, A fészek melege ).

Emlékezésekből, interjúkból önéletrajzi kötetet állított össze (Villanófény, 1987). Műveit cseh, francia, lengyel, német, orosz nyelven is kiadták.

Művei[szerkesztés]

  • Álomváros (vers, 1937)
  • Lassú nyár (vers, 1941)
  • Szélcsend (regény, 1943)
  • És megindulnak a hegyek (regény, 1947)
  • A szerelem komédiája (színmű, bemutató: Budai Színház, 1947)
  • Válj bennem verssé! (vers, 1948)
  • Farkasok (regény, 1952)
  • Húsz év (regény, 1953)
  • Kormányválság Paránában (regény, 1955, cseh nyelven: 1960)
  • Rákóczi zászlai (regény, 1955)
  • Mihályka (színmű, 1955)
  • Csigalépcső (regény, 1956, film: 1957, németül: 1976)
  • Sírás (elbeszélés, 1957)
  • Rettentő Misi (ifjúsági regény, 1958)
  • A második kakasszó (dráma, bemutató: Jókai Színház, 1958)
  • Űzött vad (regény, 1959)
  • Apátlan nemzedék (regény, 1960, cseh nyelven: 1965)
  • A világ közepe (mesejáték, bemutató: Debreceni Csokonai Színház, 1961)
  • Íratlan törvény (regény, 1962)
  • Kis ház a szigeten (ifjúsági regény, 1963)
  • A fiam nem a lányom (kisregény és elbeszélés, 1964 - vígjáték, bemutató: Katona József Színház: 1965, csehül: 1967)
  • Kutyaharap (kisregény, 1964)
  • Farkasok (dráma, bemutató: Budapest, 1965)
  • …és így írunk mi! (paródiák, 1965)
  • Tengerparti nyár (válogatott elbeszélések, 1966)
  • Ágytól-asztaltól (regények, 1967)
  • Sziget (regény, 1967)
  • Nem születtem grófnak (vígjáték, bemutató: Déryné Színház, 1968)
  • Palackposta (mesék felnőtteknek, 1968)
  • Város, esti fényben (regény, 1968, franciául: 1976, lengyelül: 1980, románul: 1990)
  • Rendhagyó feltámadás (színmű, 1968)
  • Napraforgó, napkeleti királyasszony (tragikomédia, bemutató: Déryné Színház, 1969)
  • Téves kapcsolás (szatirikus írások, 1969)
  • Futótűz (színmű, 1969)
  • Velünk kezdődik minden (regény, 1969)
  • Tornádó (színművek, 1970)
  • A szülő is ember (vígjáték, bemutató: Vidám Színpad, 1971)
  • Fényes rokonság (regény, 1972)
  • Több órás napsütés (vígjáték, bemutató: Vidám Színpad, 1973)
  • Nagy idők tanúja (regény, 1974)
  • Emberi hang (elbeszélés, 1975)
  • Kitagadottak (regény, 1975)
  • Vendégjáték (elbeszélés, 1975)
  • Város, esti fényben (színmű, bemutató: Jókai Színház, 1976, Harkov, 1978)
  • A bíró (regény, 1978, németül: 1978)
  • Villa a Balatonnál (kisregény, elbeszélések, 1979)
  • A világ közepe (ifjúsági regény, 1980)
  • Másfél szoba összkomfort (regény, 1980)
  • A világbíró király (regény, 1981)
  • Félszárnyú Pegazus (irodalmi paródiák, 1982)
  • A fészek melege (regény, 1983)
  • Fortuna kegyeltje (kisregények, 1983)
  • Egy életen át (válogatott elbeszélés, 1986)
  • Nászajándék (komédia, bemutató: Szegedi Nemzeti Színház, 1987)
  • Villanófény (önéletrajzi írások, 1987)
  • Aki feltámadott (regény, 1989)
  • Trójában háború volt? (regény, 1992)
  • Megjelenés fehér szmokingban (regény, 1993)
  • Két emberöltő (válogatott versek, elbeszélések, regényrészletek (a szerző válogatása), 1994)
  • A férfi Názáretból (regény, 1997)
  • Kis magyar irodalomtöri (válogatott paródiák, 1998)
  • Zsibvásár (versek prózában, 2000)
  • Válogatott novellák (2000)
  • Lázadók. Három regény; Összmagyar, Bp., 2002
  • Az évszázad vándora. Két dráma; CET Belvárosi, Bp., 2004

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]