Az Egyesült Nemzetek Szervezete Gyámsági Tanácsa
| ENSZ Gyámsági Tanácsa | |
 | |
| A Gyámsági Tanács ülésterme | |
| Alapítva | 1945 |
| Típus | ENSZ főszerv |
| Tevékenység | Gyámsági rendszer felügyelete (szünetel) |
| Székhely | New York |
| Tagság | ENSZ BT állandó tagok |
| Elnök Alelnök |  Nathalie Broadhurst Estival.svg){kind=small} James Kariuki |
| Az ENSZ Gyámsági Tanácsa weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz ENSZ Gyámsági Tanácsa témájú médiaállományokat. | |
Az Egyesült Nemzetek Szervezete Gyámsági Tanácsa az ENSZ egyik főszerve, amelyet az ENSZ Alapokmánya hozott létre 1945-ben a gyámsági rendszer ellenőrzésére. A gyámság alatt álló területek mindegyike független állammá vagy más állam szerves részévé vált. 1994. november 1-jén az utolsó ilyen terület, Palau függetlenné válása után befejezte működését, de hivatalosan még mindig létezik.[1]
Története
[szerkesztés]A Gyámsági Tanácsot 1945-ben hozták létre a Nemzetek Szövetségének (vagy gyakran: Népszövetség) mandátumrendszere helyébe lépő gyámsági rendszer felügyeletére. A gyámsági területek a korábbi mandátumrendszer területeiből és a második világháborúban vesztes országok elcsatolt területeiből tevődtek össze,[2] összesen 11 terület 7 tagállam gyámsága alatt.[1] Ebből 7 Afrikában, 4 Óceániában volt, a korábbi mandátumterületekből Namíbia és Palesztina nem kerültek be közéjük.[3] Az ezeket igazgató államok gyámsági szerződést kötöttek az ENSZ-szel, az ebben vállalt kötelezettségek teljesítését felügyelte a Gyámsági Tanács. Tagsága az ENSZ BT öt állandó tagjából, a gyámsági területeket igazgató minden államból és a Közgyűlés által három évre választott ugyanennyi igazgatást el nem látó államból állt.[2]
A Gyámsági Tanács fő céljai voltak a gyámsági területek fejlődésének elősegítése és az önkormányzás vagy függetlenség fokozatos biztosítása, így fontos szerepet töltött be a dekolonizációban.[4] Az Alapokmány alapján feladata megvizsgálni és megvitatni az Igazgatási Hatóságtól érkező jelentéseket a gyámsági területek lakosságának politikai, gazdasági, szociális és oktatási előrehaladásáról; megvizsgálni a területekről érkező petíciókat; és speciális missziókat küldeni ezekre a területekre.[1] A szervezet évente egyszer ült össze, minden tagnak egy szavazata volt és döntéseit egyszerű többséggel hozta meg.[3]
Utolsóként a Csendes-óceáni-szigetek Gyámsági Terület részét képező Palau vált függetlenné 1994. október 1-jén, így már csak az Amerikai Egyesült Államok igazgatása alatt maradt néhány korábbi csendes-óceáni mandátumterület, így a Marianna- és a Marshall-szigetek, amelyeket azonban hadászati fontosságúnak minősítettek, így róluk a Biztonsági Tanácsnak kell beszámolni.[2] A szervezet 1994. május 25-én elfogadta, hogy rendszeres ülések helyett csak akkor üljön össze, ha a helyzet úgy kívánja, a tagok többsége, a Közgyűlés vagy a Biztonsági Tanács kérésére, a testület vagy az elnök döntése alapján. 1994. november 1-jén felfüggesztette működését.[4] 2005 márciusában Kofi Annan ENSZ-főtitkár javaslatot tett az intézményrendszer reformjára, amelynek részeként javasolta a Gyámsági Tanács megszüntetését is.[5]
Források
[szerkesztés]- ↑ a b c Gyámsági Tanács. Magyar ENSZ Társaság. [2013. december 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. december 9.)
- ↑ a b c Kovács Péter: Nemzetközi közjog, Osiris Kiadó, Budapest, 2011, ISBN 9789632762104; 228-231. o.
- ↑ a b Trusteeship Council. Encyclopædia Britannica. (Hozzáférés: 2013. december 9.)
- ↑ a b Trusteeship Council. ENSZ. (Hozzáférés: 2013. december 9.)
- ↑ Secretary-General’s reform recommendations ‘did not go far enough’, general assembly told, as debate begins on ‘In larger freedom’ UN Press Release GA/10337 April 6, 2005