Az Alamo-erőd ostroma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Az Alamo-erőd ostroma
Az Alamo egy 1853-as rajzon
Az Alamo egy 1853-as rajzon

Konfliktus Texasi függetlenségi háború
Időpont 1836. február 23.március 6.
Helyszín San Antonio (Texas), USA
Eredmény mexikói győzelem
Szemben álló felek
MexikóTexasi Köztársaság
Parancsnokok
Antonio López de Santa Anna
Manuel Fernandez Castrillon
Martin Perfecto de Cos
William Travis  
James Bowie 
Davy Crockett 
Szemben álló erők
1800 mexikói katona260 texasi és szövetséges katona
Veszteségek
400–600257
Térkép
Az Alamo-erőd ostroma (USA)
Az Alamo-erőd ostroma
Az Alamo-erőd ostroma
Pozíció az USA térképén
é. sz. 29° 25′ 32″, ny. h. 98° 29′ 10″Koordináták: é. sz. 29° 25′ 32″, ny. h. 98° 29′ 10″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Az Alamo-erőd ostroma témájú médiaállományokat.

Az Alamo ostroma (1836. február 23.március 6.) a texasi forradalom egyik legfontosabb eseménye volt. A tizenhárom napos ostrom után a mexikói csapatok Antonio López de Santa Anna tábornok vezetésével megtámadták az Alamót, az egykori spanyol katolikus misszió épületegyüttesét, ahol egy texasi csapat sáncolta el magát. A támadás során csaknem az összes texasi védő elesett. Santa Anna kegyetlensége sok texasi telepest és amerikai kalandozót sarkallt arra, hogy belépjen a texasi hadsereg soraiba. 1836. április 21-én a San Jacintói csatában a bosszúra szomjas texasi hadsereg legyőzte a mexikóiakat, a texasi forradalom ezzel véget ért.

Az ezt megelőző hónapokban a texasiak kiűzték a mexikói csapatokat Texasból. Ekkor több mint száz texasi állomásozott az Alamóban. Erejüket növelte a James Bowie és William B. Travis által hozott erősítés. Texas visszaszerzésének első lépéseként február 23-án több mint 1500 mexikói katona vonult be San Antino de Béxar városába. A következő 10 nap folyamán kisebb összetűzésekre került sor, az áldozatok száma minimális volt. Travis felismerte, hogy a helyőrség nem tud ellenállni a hatalmas túlerőnek, így számos levelet küldött szét, erősítést és élelmiszer-utánpótlást kérve. Élelmiszert egyáltalán nem kapott, erősítésképpen is csak száz fő érkezett.

Március 6-án kora reggel, a mexikói hadsereg rátámadt az Alamóra. Miután visszavertek két támadást, a védők nem tudták megállítani a harmadikat. Amikor a mexikói katonák átmásztak a falakon, a legtöbb texasi katona a belső épületekbe vonult vissza. Akik értéke el az épületeket, menekülni próbáltak. A menekülőket és a magukat megadó katonákat azonban a mexikóiak lemészárolták. A szemtanúk szerint több mint 180 texasi és 600 mexikói katona halt vagy sebesült meg a támadás során. Utóbbiak veszteségei azért is voltak nagyok, mert a sereg zöme nem hivatásos katonai egységekből, hanem sebtében összetoborzott segédcsapatokból tevődött össze. Így az összehangolt hadműveleteket nehezebben hajtották végre, és nagyobb nehézséget jelentett nekik az erődített helyek ostroma, ezért a veszteségeik is nagyobbak voltak.

Számos civil személyt küldtek Gonzalesbe, hogy hírül vigyék az Alamo elestét. A hír hallatán a texasi hadsereg, a legtöbb telepes és Texasi Köztársaság kormánya elmenekült az előretörő Mexikói hadsereg elől. Santa Anna győzelmét azonban a mexikói-amerikai háború más eseményei elhomályosították.

A 20. század elején a Texasi törvényhozás megvásárolta a földet és az épületeket és az Alamói kápolna Texas állam hivatalos kegyhelye lett. Napjainkban az egyik leglátogatottabb turistalátványosságok közé sorolják Texas államban.

Az események háttere[szerkesztés]

Február 11-én az Alamo parancsnoka James C. Neill elhagyta az erődöt annak a reményben, hogy erősítést szerez, és feltölti az erőd készleteit. Távollétében a parancsnokságot az egyik katona William B. Travis és az önkéntesek vezetője James Bowie vette át. Míg az alamóiak erősítés és készletek után kutattak a mexikói hadsereg északra vonult és február 12-én átlépték a Rio Grandét.

Február 16-án Travis egyik helyi jó barátja, Ambrosio Rodriguez elmondta Travisnek, hogy a délen élő rokonai szerint Santa Anna és hadserege Bexar városa felé halad. Két napra rá visszatért egy felderítő, jelentvén, hogy a mexikói előőrs átlépte a Rio Grandét. A információk ellenére Travis nem foglalkozott a problémával. Ő és néhány társa úgy gondolta, hogy a mexikói sereg csak március közepére éri el Bexar városát, és Santa Anna csak a tavasz beköszöntével fog támadni, hiszen még sereget kell toboroznia. Sajnos sem Travis sem a többiek nem tudtak arról, hogy Santa Anna már hónapokkal ezelőtt elkezdte toborzást és már rég előkészítette a támadást.

Február 21-én tizenöt önkéntes úgy döntött, hogy elhagyja az Alamót, hogy kimenekítse családját mielőtt Santa Anna Bexarba ér. Santa Anna hadserege ekkor már a Medina-folyó partjainál táborozott, alig 40 kilométernyire Bexar városától. Az esti órákban mivel a város nem sejtette, hogy a mexikói hadsereg ilyen közel van, megünnepelték George Washington születésnapját. A mulatságon az Almóiak is részt vettek. Ezen az éjszakán 10 ember védte az erődöt. Santa Anna is értesült, hogy az erődöt gyakorlatilag semmi nem védi, így kiadta a parancsot, hogy induljanak az Alamo ellen. A texasiak egyetlen szerencséje az volt, hogy elkezdett szakadni az eső, így a katonák nem tudtak átkelni a Medina folyón.

Az ostrom előtti utolsó napon, február 23-án a bexari polgárok nagy része elhagyta a várost. A még mindig kétkedő Travis egy őrt küldött a Fernando templom harangtornyába, hogy figyelje az esetlegesen támadó mexikóiakat. Délután fél háromkor megszólaltak a torony harangjai, mert az őr látott valamit a távolban. Travis parancsára James Sutherland és John Smith felderítők elindultak, hogy ellenőrizzék az állítást. Visszatérvén jelentették, hogy a mexikói csapatok 1,5 kilométerre vannak a várostól. Ekkor az Alamóban 156 katona tartózkodott és további tizennégyen a gyengélkedőn. Nem voltak felkészülve a támadásra. A közeli házakból és tanyákból egy hónapra elengedő élelmiszert sikerült összegyűjteniük. Fegyverből nem volt hiány, viszont puskaporból nem maradt sok az erődben.

Travis látva a mexikói gyalogság közeledtét, futárt küldött száz kilométerre, délkeletre, hogy azonnali erősítést kérjen James Fannin tábornoktól. Kora délutánra több mint 1500 mexikói katona érkezett az Alamo környékére.

A csata lefolyása[szerkesztés]

Február 24, szerda - az ostrom első napja[szerkesztés]

A mexikóiak egész nap információt gyűjtöttek, vizsgálták az erőd gyenge pontjait. Délután Santa Anna parancsba adta, hogy két nyolc fontos ágyú folyamatosan tüzeljen az erődre. Bowie eközben rosszul lett és összeesett. Attól tartva, hogy betegsége fertőző, Bowie-t egy kis szobába költöztették a déli falnál, így Travis egyedül maradt az erőd vezetésével. Éjszaka a mexikóiak ágyúzták az erődöt, a templomot és a barakkokat. Santa Anna katonái egész éjszaka zenéltek. Hajnalban megérkezett a hatszáz fős mexikói erősítés és további ötszáz katona érkezését várták még.

Santa Anna, bár jóval korábban kiadta a mozgósítást, a nagy létszámon túl nem rendelkezett tapasztalt és harcászatban járatos sereggel. A katonák többségét irreguláris segédcsapatok alkották, míg a hivatásos katonák között sok volt az újonc. Santa Anna tüzérsége is gyengébb teljesítményű ágyúkból állt, amelyek nem rongálták jelentősen az Alamo falait. A texasiak ágyúi hatékonyabbak voltak, de nem rendelkeztek elég ágyúgolyóval, helyette repeszekkel (szögek, patkó, egyéb fémhulladék) lőttek az ellenségre.

Az Alamót védő texasiak mindegyike használt lőfegyvert ugyan, de ezek különböző típusú puskák voltak, így nem lehetett rájuk szuronyt illeszteni, ami hátrányt jelentett a közelharc esetén. Jóllehet a mexikói erőknél sem volt teljesen egységes a fegyverzet, hisz segédcsapataik lőfegyverei is hasonlóak voltak a texasi védők fegyvereihez. A reguláris katonák viszont mind szabványosított muskétákat használtak, bajonettekkel a végükön, amely hatékonnyá tette a kézitusát. Közelharcban a texasiak legfeljebb puskatussal, késsel és néhány karddal tudtak küzdeni.

Bár az Alamo élelmiszerkészletei is végesek voltak, de jóval több élelemmel volt ellátva, míg az ellenség a tartalékai sokkal szűkösebbek voltak, ezért a mexikói katonáknak jóval kevesebb porció jutott.

Február 25, csütörtök - az ostrom második napja[szerkesztés]

Reggel tízkor 300 mexikói katona közelítette meg az erődöt, így már csak 90 méterre voltak az Alamótól. Travis sikeresen önkénteseket gyűjtött, akik megtámadnák a katonákat. Harcosait fedezve Travis parancsot adott az ágyútűzre. Az önkéntes csapatok nem tudtak komolyabb károkat okozni a mexikóiaknak, ezért visszavonultak. Délután Travis újabb hírnököket küldött, hogy segítséget kérjen, és ezúttal küldöttek átjutottak a mexikói gyalogsági vonalakon. Sötétedés után a mexikóiaknak sikerült közelebb vinniük az ágyúkat az erődhöz, így már három oldalról vették körbe az erődöt ágyúkkal. Ezen az éjszakán sokan hagyták el Alamót.

Egyik fél sem tudta, hogy február 25-én Texas kikiáltotta függetlenségét és a Texasi Köztársaság megalapítását. 25-én este kapta meg az új köztársaság kormánya Travis egyik levelét, amelyben erősítést kért. Szerencsétlenségükre megérkezett az a levél is, amely értesítette őket, hogy Fannin tábornok elindult az Alamó felé. Fannin tábornok 320 embert, 4 ágyút és jelentős puskapor és élelmiszer utánpótlást indított útnak, ám nagyban lelassította haladását, hogy az egységnek nem voltak lovai az utánpótlás szállításához. Ráadásul az időjárás miatt hat órájukba tellett mire átkeltek a San Antonio folyón. Másnap reggel kiderült, hogy a katonák a leszállítandó élelmiszeren kívül nem kaptak élelmet az útra és alig két kilométert tettek meg egy nap alatt. Fannin belátta, hogy vissza kell fordítania csapatait. Erről a kormány nem értesült s úgy döntöttek, hogy nem küldenek segítséget, hiszen az már úton volt.

Február 26, péntek - az ostrom harmadik napja[szerkesztés]

Február 27, szombat - az ostrom negyedik napja[szerkesztés]

Az ágyúháború folytatódott. Travis délelőtt elrendelte a tűzszünetet, mivel a puskapor és a muníció is fogytán volt. Éjszaka az időjárás rosszra fordult, és egyik fél sem volt felkészülve a rossz időre. Az alamóiak nem tudtak tűzifát gyűjteni, a mexikói őrjáratok miatt. Ez volt az a nap, amikor Travis hírnökeinek köszönhetően eljutott az ostrom híre az amerikaiakhoz. James W. Robinson szenátor egyből Sam Houston parancsnokért küldött, hogy szervezze meg a felmentő sereget. Kora délután az Alamói lövészek egy mexikói katonát láttak meg az erőd előtt, de nem nyitottak rá tüzet. Nem tudták, hogy maga Santa Anna volt az, aki felmérte az erőd bejáratát.

Március 3, csütörtök – az ostrom nyolcadik napja[szerkesztés]

Ekkor érkezett az erődbe egy Bonham nevű hírnök, hogy elmondja Travisnek, Fannin nem küld segítséget. Ekkora a texasi milícia és más egységek már alig 40 kilométerre voltak az Alamótól, melynek összlétszáma ekkor 164 ember volt. Santa Anna serege újabb katonákkal bővült délutánra, habár ezek az egységek is fegyelmezetlen és kiképzetlen segédcsapatok voltak. A mexikói sereg létszáma 2400-ra duzzadt, de csak kisebb részét alkották az állománynak kiképzett katonák. Késő délután Santa Anna parancsot adott, hogy az északon állomásozó ágyúk kezdjenek tüzelni. Olyan közel sikerült menniük az erődhöz, hogy estére az északi fal nagy része leomlott. Éjszaka az erődben lévő emberek nagy része azon dolgozott, hogy valamiképpen rendbe hozzák a falakat. Travis nem mondott le az erősítésről ezért a Davy Crockett vezette kisebb csapatot azzal bízott meg, hogy találják meg Fennint és kérjenek segítséget. Crokett és csapata belebotlott a 40 kilométerre állomásozó csapatokba és éjfélkor áttörve a mexikói vonalakat 50 fős erősítéssel tértek vissza az Alamóba.

Március 4, péntek - az ostrom kilencedik napja[szerkesztés]

Kora reggel Santa Anna összehívta a tábornokait, és azt javasolta, hogy azonnal kezdjék meg a támadást, ám tábornokai tanácsára megvárták, amíg a nehéztüzérség megérkezett, mivel az eddig használt ütegekkel nem tudták komolyabban megrongálni a falakat. Két darab 12 fontos ágyú érkezését várták aznap.

Március 5, szombat – az ostrom utolsó napja[szerkesztés]

Ezen az estén hagyta el az Alamót Travis utolsó üzenete. Santa Anna újabb gyűlést hívott össze. Tábornokai még mindig óvva intették, ám ezúttal nem hallgatott rájuk és kiadta a támadási parancsot. Santa Anna az ostromtól belpolitikai sikereket akart, mivel hatalma Mexikó felett folyton gyenge lábakon állt. Látványos győzelemre volt szüksége, hogy presztízsét növelje és elterelje a figyelmet az ország belső problémáiról. További halogatás nemcsak a texasi felmentő csapatok mihamarabbi megérkezését, vagy amerikai beavatkozást is eredményezett volna. Ha a texasiak nem is mentették volna fel az erődöt Travis egész biztosan kiürítette volna, amennyiben nem lenne több élelme, esetleg megadja magát, így viszont Santa Anna elesne a dicsőségtől, nem is beszélve az időveszteségről, amely miatt kétségessé válna Texas visszaszerzése.

Este tíz órakor hallgattak el a mexikói ágyúk. Három texasi őr volt ekkor szolgálatban. A mexikói sereg négy részre bomlott. Santa szigorú parancsot adott ki, hogy a katonák síri csendben legyenek, nem gyújthattak tüzet és nem dohányozhattak, nehogy bármit is észre vegyenek a védők. Éjfélkor lassan, csendesen elkezdtek az erőd felé vonulni a mexikói egységek. Az őrök elaludtak és a falakra felkapaszkodó mexikói katonák megölték őket mielőtt riadót fújhattak volna. Ezután mexikói katonák hangos csatakiáltással támadtak rá az erődbeliek, akiket felriasztott a zaj, s mielőtt mindenki harcra kész lett volna a mexikói sereg ellepte az Alamót.

A végső összecsapás[szerkesztés]

Túlélők[szerkesztés]

név státusza az Alamóban született-meghalt megjegyzés
James L. Allen katona 1815 január 2, 1901 április 25 Az utolsó hirnök, aki március ötödikén elhagyta az Alamót.
Horace Alsbury katona 1805 Amikor a mexikói csapatok megérkeztek február 23.-án Travis hírnökként alkalmazta Alsburyt. Felesége Juana az erődben maradt és később az ostromról John Salmon Ford-nak számolt be.

Veszteségek és következmények[szerkesztés]

Az erődöt elfoglaló mexikói sereg a harcot túlélt texasiakat elfogta és Santa Anna tábornok parancsára kivégezték őket. Állítólag Davy Crockett is köztük volt, de vannak olyan információk, miszerint már a harcban elesett. Travis is a halottak között volt. Az erődben tartózkodott néhány asszony és gyerek is, akik a sérülteket és betegeket ápolták, illetve az ételt készítették a harcoló férfiaknak. Őket a mexikóiak szerencsére megkímélték.

Santa Anna a texasi védők kivégzését azon határozott céllal tette, hogy elrettentse a lázadó amerikai telepeseket az elszakadástól, így talán kevesebb ellenállásba ütközne, s Texas pacifikálása is gyorsan megtörténne. Ráadásul Santa Anna tábornok kegyetlen eljárása még mindig semmi volt ahhoz képest, amit egy másik mexikói sereg követett el Goliad területén. Itt már az Alamo ostromát megelőzően folytak harcok a texasi felkelők és José de Urrea tábornok katonái között. José de Urrea közel félezer texasit fogott el és öletett meg márciusban, az Alamo elfoglalását követően. A kivégzések szabályos mészárlás látszatát keltették, de nem rettentették meg a texasiakat, sőt eltökélték, hogy megállítják a mexikói csapatokat.

A texasiak vezetését Sam Houston tábornok vette át, aki kitért a további összecsapások elől. Helyette fokozatosan vonult vissza északnak, kiürítette a településeket és a tanyákat, begyűjtötte az élelmiszert, miközben a fegyveres férfiak csatlakoztak hozzá. Az Alamo híre eljutott az Egyesült Államokba is, ahonnan még több önkéntes kerekedett fel, hogy Texas védelmében harcoljon.

Houstonnak rövidesen több mint 900 fős serege lett, ámbár Santa Anna tábornok serege még mindig túlerőben volt a maga másfélezer katonájával. San Jacintónál vívták meg a döntő ütközetet április 21-én a texasi felkelők, az amerikai önkéntesek és a mexikói csapatok. Houston a következő felkiáltással vezette harcba embereit: Ne feledjétek Alamót! A lelkesedés pótolta a katonai képzettség hiányát és a számbeli hátrányt, s a mexikói sereg megtorpant. Ráadásul Houstonnak sikerült elfognia Santa Anna tábornokot, aki rákényszerült arra, hogy erőit a Rio Grande mexikói oldalára vezesse vissza. A továbbiakban a folyó lett a független Texas déli határa. Santa Anna belement a velascói szerződésbe is, amely szavatolta Texas függetlenségét.

Ám miután Santa Anna kiszabadult kijelentette, hogy nem ismeri el Texast, mint önálló államot. Mexikó mellett foglalt állást Nagy-Britannia, amely Texasban az Amerikai Egyesült Államok további terjeszkedését látta. Franciaország viszont elismerte Texast és követséget is nyitott Párizsban (Texasban már akkoriban is elég sok francia származású telepes lakott, akik részben Louisianából származtak). Franciaország ráadásul az 1838-as cukrászdaháborúban is aduként használta Texast Mexikóval szemben, akit a franciák a konfliktusban legyőztek és jelentős összeg megfizetésére köteleztek. Ez tovább csökkentette Santa Anna tábornok esélyeit arra, hogy Texast újra birtokba vegye.

Időközben Belgium és Hollandia is diplomáciai kapcsolatokat létesített Texassal. Mexikótól 1841-ben elszakadt még az ún. Yucatáni Köztársaság, amely szintén elismerte Texas államiságát, remélve, hogy neki is sikerül elérnie a függetlenségét, ám az újdonsült köztársaság elszigetelődött és néhány év múlva megszűnt.

Texas szabadságharcosai bár fényes győzelmet arattak és bátran helytálltak ez még önmagában nem jelentette, hogy az ország helyzete stabilizálódik. Az ország gazdasága még épülőben volt és gyenge lábakon állt, hátrányt jelentett továbbá, hogy csak kevés állam ismerte el. Egyedüli szerencséje Texasnak az Egyesült Államok közelsége volt, amely támogatta az országot, ám lényegét tekintve nem volt kérdéses, hogy Texas előbb vagy utóbb csatlakozik az Államokhoz. Ez a mexikói-amerikai háború kirobbanását eredményezte.

Jelentősége a kultúrában[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Barr, Alwyn. Black Texans: A history of African Americans in Texas, 1528–1995, 2nd, Norman, OK: University of Oklahoma Press (1996). ISBN 0-8061-2878-X 
  • Barr, Alwyn. Texans in Revolt: the Battle for San Antonio, 1835. Austin, TX: University of Texas Press (1990). ISBN 0-292-77042-1. OCLC 20354408 
  • Chariton, Wallace O.. Exploring the Alamo Legends. Dallas, TX: Republic of Texas Press (1990). ISBN 978-1-55622-255-9 
  • Chemerka, William H.. Music of the Alamo. Bright Sky Press (2009). ISBN 978-1-933979-31-1. Hozzáférés ideje: 2012. február 18. 
  • Edmondson, J.R.. The Alamo Story-From History to Current Conflicts. Republic of Texas Press (2000). ISBN 1-55622-678-0 
  • Edwards, Leigh H.. Johnny Cash and the paradox of American identity. Indiana University Press (2009). ISBN 978-0-253-35292-7. Hozzáférés ideje: 2012. február 18. 
  • Glaser, Tom W.. Victory or Death, Alamo Images: Changing Perceptions of a Texas Experience. Dallas, TX: The DeGlolyer Library and Southern Methodist University Press (1985). ISBN 0-87074-213-2 
  • Groneman, Bill. Alamo Defenders, A Genealogy: The People and Their Words. Eakin Press (1990). ISBN 0-89015-757-X 
  • Groneman, Bill. Eyewitness to the Alamo. Plano, TX: Republic of Texas Press (1996). ISBN 1-55622-502-4 
  • Groneman, Bill. Battlefields of Texas. Plano, TX: Republic of Texas Press (1998). ISBN 978-1-55622-571-0 
  • Hardin, Stephen L.. Texian Iliad. Austin, TX: University of Texas Press (1994). ISBN 0-292-73086-1 
  • Henson, Margaret Swett. Juan Davis Bradburn: A Reappraisal of the Mexican Commander of Anahuac. College Station, TX: Texas A&M University Press (1982). ISBN 978-0-89096-135-3 
  • Hopewell, Clifford. James Bowie Texas Fighting Man: A Biography. Austin, TX: Eakin Press (1994). ISBN 0-89015-881-9 
  • Lindley, Thomas Ricks. Alamo Traces: New Evidence and New Conclusions. Lanham, MD: Republic of Texas Press (2003). ISBN 1-55622-983-6 
  • Lord, Walter. A Time to Stand. Lincoln, NE: University of Nebraska Press (1961). ISBN 0-8032-7902-7 
  • Manchaca, Martha. Recovering History, Constructing Race: The Indian, Black, and White Roots of Mexican Americans, The Joe R. and Teresa Lozano Long Series in Latin American and Latino Art and Culture. Austin, TX: University of Texas Press (2001). ISBN 0-292-75253-9 
  • Myers, John Myers. The Alamo. Lincoln, NE: University of Nebraska Press (1948). ISBN 0-8032-5779-1 
  • Nofi, Albert A.. The Alamo and the Texas War of Independence, September 30, 1835 to April 21, 1836: Heroes, Myths, and History. Combined Books, Inc. (1992). ISBN 0-938289-10-1 
  • Petite, Mary Deborah. 1836 Facts about the Alamo and the Texas War for Independence. Mason City, IA: Savas Publishing Company (1999). ISBN 1-882810-35-X 
  • Schoelwer, Susan Prendergast. Alamo Images: Changing Perceptions of a Texas Experience. Dallas, TX: The DeGlolyer Library and Southern Methodist University Press (1985). ISBN 0-87074-213-2 
  • Scott, Robert. After the Alamo. Plano, TX: Republic of Texas Press (2000). ISBN 978-1-55622-691-5 
  • Tinkle, Lon. 13 Days to Glory: The Siege of the Alamo. College Station, TX: Texas A&M University Press (1985). ISBN 0-89096-238-3 . Reprint. Originally published: New York: McGraw-Hill, 1958
  • Todish, Timothy J.. Alamo Sourcebook, 1836: A Comprehensive Guide to the Battle of the Alamo and the Texas Revolution. Austin, TX: Eakin Press (1998). ISBN 978-1-57168-152-2 

További irodalom[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]