Ausztrál szalangána
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Aerodramus terraereginae (Ramsay, 1875) | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Ausztrál szalangána témájú rendszertani információt. |
Az ausztrál szalangána (Aerodramus terraereginae) a madarak (Aves) osztályának sarlósfecske-alakúak (Apodiformes) rendjébe, ezen belül a sarlósfecskefélék (Apodidae) családjába tartozó faj.[1][2]
Rendszerezése
[szerkesztés]A fajt Edward Pierson Ramsay ausztrál ornitológus és zoológus írta le 1875-ban, a Cypselus nembe Cypselus terrae-reginae néven.[3]
Alfajai
[szerkesztés]- Aerodramus terraereginae chillagoensis Pecotich, 1982
- Aerodramus terraereginae terraereginae (E. P. Ramsay, 1875)[2]
Előfordulása
[szerkesztés]Ausztrália északkeleti részén, a York-félszigeten és környékén honos. Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők és szavannák, sziklás környezetben, barlangok közelében. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
[szerkesztés]Testhossza 11 centiméter.[5]
Életmódja
[szerkesztés]A levegőben kapja el rovarokból és lebegő pókokból álló táplálékát.
Természetvédelmi helyzete
[szerkesztés]Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2025. október 8.)
- ↑ a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2025. október 8.)
- ↑ Avibase. (Hozzáférés: 2025. október 8.)
- ↑ a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán
- ↑ Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2025. október 8.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2025. október 8.)
- Chantler, Phil & Driessens, Gerald (2000) Swifts: A Guide to the Swifts and Treeswifts of the World, 2nd ed., Pica Press, East Sussex.
- Pizzey, Graham & Knight, Frank (1997) The Graham Pizzey & Frank Knight Field Guide to the Birds of Australia, HarperCollins, London, UK.
