Arlon (járás)
| Arlon járás (Arrondissement Arlon) | |
 | |
| Arlon járás térképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Belgium |
| Régió |
 Vallónia |
| Közösség |
Belgiumi Francia Közösség |
| Tartomány |
 Luxembourg |
| Települések száma |
5 (résztelepülés: 21) |
| Alapítás éve | 1823 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 62 202 fő (2018. jan. 1.)[1] |
| Férfi | 27942 |
| Nők | 28449 |
| Népsűrűség | 178 fő/km2[3] |
| Kor szerinti eloszlás (2008) | |
| 0–19 | 22,90% |
| 20–64 | 62,39% |
| 65 felett | 14,71% |
| Más nemzetiségűek | 12,17% |
| Gazdaság | |
| Munkanélküliségi ráta | 10,68 % |
| Átlagos éves jövedelem | 15914 euro/fő |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 317,28 km2 |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Arlon járás
Pozíció Belgium térképén
| |
| é. sz. 49° 41′, k. h. 5° 47′Koordináták: é. sz. 49° 41′, k. h. 5° 47′ | |
Arlon járás egyike a belgiumi Luxembourg tartományban található öt járásnak. A járás területe 317,28 km², lakossága 56392 fő (2008. január 1-jei adat), egyike Belgium legritkábbak lakott területeinek.[4] A járás központja Arlon város.
A járás területe megegyezik a franciául Pays d'Arlon néven ismert, Luxemburg nagyhercegséggel szomszédos körzettel, ahol a lakosság hagyományosan a luxemburgi nyelvet beszélte, az idősebb korosztály még ma is azt használha a hétközbapokban.
Története[szerkesztés]
Az arloni járást 1823-ban hozták létre az Arlon és Messancy kantonok, Luxemburg járás egyesítésével, illetve a korábban Neufchâteau és Diekirch járásokhoz tartozó települések idecsatolásával. 1843-ban, a holland-belga határ végleges kijelölésekor a járástól 18 települést elcsatoltak. 1906-ban került sor a belga Aubange és a francia Halanzy települések közötti határ végleges kiigazítására. A járás határát utoljára 1977-ben a belga közigazgatási reform során módosították, amikor Meix-le-Tige és Hachy településeket Virton járáshoz csatolták.
A járás települései[szerkesztés]
A népesség alakulása[szerkesztés]
- Forrás:1806 és 1970 között=népszámlálások; 1980 után= lakosok száma január 1-jén a népességnyilvántartóban
Helyi kultúra[szerkesztés]
Az arloni járás nem csak elvont, adminisztratív egység, hanem egy sajátos kulturális régió is: a járás határain megegyeznek a luxemburgni nyelvjárás nyugati határával. A 19. századi felmérések alapján a lakosság túlnyomó része a német nyelvi közösséghez tartozónak érezte magát. Azonban a tartomány és a járás adminisztratív nyelve a francia volt és lassan megindult a francia kultúra és nyelv térhódítása. Ehhez még hozzájárult a francia piacra termelő helyi acélipar, illetve a közelben található Longwy francia város, ahol az arloni járás számos lakója talált munkát. Az első és a második világháború utáni németellenes érzések eredményeként a helyi lakosok végleg eltávolodtak a német kulturális gyökerektől: 1910 és 1920, illetve 1930 és 1947 között a németajkú lakosság aránya drámaian csökkent.
A legutolsó, 1947-es nyelvi felmérés eredményeként, amikor a lakosság nagy többsége francia anyanyelvűnek regisztrált, a nyelvi határok 1962-es kijelölésekor a tartományban nem kaptak kiváltságokat sem a német, sem a luxemburgi nyelvet beszélők. A luxemburgi nyelvet beszélők száma azóta is folyamatosan csökkent, bár napjainkban a szomszédos nagyhercegségben munkát vállaló belgáknál jelentős előnynek számít a nyelv ismerete.
1990. után a helyi luxemburgi kultúra elismertsége és támogatottsága ismét nőtt, számos településen az utcaneveket "visszaluxemburgiasították", azaz az eredeti luxemburgi nevet tüntetik fel. A helyi Arelerland a Sprooch[5] kulturális egyesület pedig nyelvtanfolyamot indított a luxemburgi nyelvet elsajátítani szándékozók részére.
Lásd még[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Wettelijke Bevolking per gemeente op 1 januari 2018. Statbel. (Hozzáférés: 2019. március 9.)
- ↑ statbel.fgov.be: Totale residerende bevolking per jaar, op 1 januari
- ↑ [2]
- ↑ Forrás: Statbel
- ↑ Stephan Elspass. Germanic language histories 'from below' (1700-2000)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Arrondissement Aarlen című holland Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.