Ares Vallis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ares Vallis
NévadóMars
Elhelyezkedése
Ares Vallis (Mars)
Ares Vallis
Ares Vallis
Pozíció a Mars térképén
é. sz. 10° 17′ 24″, k. h. 334° 23′ 24″Koordináták: é. sz. 10° 17′ 24″, k. h. 334° 23′ 24″
A Wikimédia Commons tartalmaz Ares Vallis témájú médiaállományokat.
Az Oxia Palus régió topográfiai térképe a Marson; számos káosz régió és völgy helyzetét mutatja, beleértve az Ares Vallis csatornát is (a kép közepén ferdén haladó bemélyedés)

Az Ares Vallis egy kiáramlási csatorna a Mars bolygón, amit valamikor a víz áramlása alakíthatott ki. Névadója a görög Mars isten, Arész, a háború istene. A völgy északnyugati irányban a dombos Margaritifer Terra irányába halad, ahol a Iani Káosz depresszió (180 km hosszú, 200 km széles) csatlakozik az Ares Vallis elejéhez egy 100 km széles átmeneti zónában, melynek középpontja 342,5° Kelet (17,5 Nyugat), 3° Észak.[1] Majd továbbhalad az ősi Xanthe Terra felvidéken, aztán a Chryse Planitia delta-szerű régiójában ér véget. Az Ares Vallis volt a leszállási helye a NASA Mars Pathfinder űrhajójának, amely a völgy egyik régióját vizsgálta, a Chryse határának közelében, 1997-ben.

Egy érvelés szerint az Uzboi, Ladon, Margaritifer és az Ares Vallis, bár most elválasztott, nagy kráterek, egyszer egyetlen kivezető csatornát alkottak északi irányba, a Chryse Planitia felé.[2] A kiáramlás forrása az Argyre kráter túlcsordulása lehetett, amit korábban teletöltöttek a csatornák (Surius, Dzigai és Palacopus Valles), amik elvezetést biztosítottak a déli-sark felől. Ha ez igaz, a vízelvezető rendszer teljes hossza több mint 8000 km lenne, ami a leghosszabb ismert elvezető út a Naprendszerben. Az elmélet szerint az  Ares Vallis kiáramlás csatorna jelenlegi formája egy már létező struktúra újraolvadásával alakult ki. A víznek ezt a hosszú áramlási rendszerét Uzboi-Landon-Morava (ULM) rendszernek nevezik. Az ebből a rendszerből származó víz segített az Ares Vallis formálásában.[3][4][5][6][7]

Egy 2010 januárjában közzétett kutatás arra utal, hogy a Marson voltak tavak az egyenlítő mentén, egyenként mintegy 20 km szélesek. Bár a korábbi kutatások azt mutatták, hogy a Marson volt meleg, nedves, korai történelmi szakasz, ami már régen szárazzá vált, ezek a tavak léteztek a Hesperian korszakban is. A NASA Mars Reconnaissance Orbiter részletes képeit használva a kutatók feltételezik, hogy fokozott vulkáni tevékenység, sűrű meteorit hullás vagy a Mars Nap körüli pályájának eltolódása miatt ebben az időszakban melegebb volt a Mars légköre, ami a talajban lévő bőséges jégmennyiséget megolvasztotta. A vulkánok által kibocsátott gázok megvastagították a légkört egy átmeneti időszakra, ami több napfényt nyelt el, így a meleg lehetővé tette, hogy a víz folyadék állapotban legyen. Ez az új tanulmány csatornákat fedezett fel, amik összekötötték a tavak medencéit az Ares Vallis közelében. Amikor egy tó megtelt, a vize túlcsordult a partján, és a lezúduló víz létrehozott egy csatornát, ami egy alacsonyabb területre áramlott, ahol egy másik tó alakult ki.[8][9] Ezek a tavak is olyan helyek lehetnek, ahol érdemes keresni a valamikori élet nyomait.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Mars Express - Ancient floods on Mars: Iani Chaos and Ares Vallis, ESA, June 1, 2005
  2. Parker, T.J., Clifford, S.m., and Banerdt, W.B. (2000).
  3. Carr, M. 1979.
  4. Carr, M., G. Clow. 1981.
  5. Grant, J., T. Parker. 2002.
  6. Grant., J. et al. 2009.
  7. Rotto, S., K. Tanaka. 1995.
  8. Spectacular Mars Images Reveal Evidence of Ancient Lakes”, ScienceDaily, 2010. január 4.. [2011. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2016. június 11.) 
  9. Gupta, Sanjeev (2010). „Hesperian equatorial thermokarst lakes in Ares Vallis as evidence for transient warm conditions on Mars”. Geology 38 (1), 71–74. o. DOI:10.1130/G30579.1.  

További információk[szerkesztés]