Aranyos lombjáró

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Aranyos lombjáró
Dendroica-aestiva-001.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalkatúak (Passeri)
Alrend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Újvilági poszátafélék (Parulidae)
Nem: Setophaga
Faj: S. petechia
Tudományos név
Setophaga petechia
(Linnaeus, 1766)
Elterjedés
Dendroica petechia map.svg
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Aranyos lombjáró témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Aranyos lombjáró témájú médiaállományokat és Aranyos lombjáró témájú kategóriát.

Az aranyos lombjáró vagy sárga lombjáró (Setophaga petechia) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és az újvilági poszátafélék (Parulidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1766-ban, a Motacilla nembe Motacilla petechia néven.[3] Sokáig a Dendroica nembe sorolták Dendroica petechia néven.[4]

Alfajai[szerkesztés]

  • Setophaga petechia aequatorialis Sundevall, 1870
  • Setophaga petechia aestiva (Gmelin, 1789)
  • Setophaga petechia aithocorys Olson, 1980
  • Setophaga petechia albicollis (Gmelin, 1789)
  • Setophaga petechia alsiosa J. L. Peters, 1926
  • Setophaga petechia amnicola Batchelder, 1918
  • Setophaga petechia armouri Greenway, 1933
  • Setophaga petechia aureola (Gould, 1839)
  • Setophaga petechia aurifrons Phelps & W. H. Phelps Jr, 1950
  • Setophaga petechia babad Bond, 1927
  • Setophaga petechia banksi Browning, 1994
  • Setophaga petechia bartholemica Sundevall, 1870
  • Setophaga petechia brewsteri Grinnell, 1903
  • Setophaga petechia bryanti Ridgway, 1873
  • Setophaga petechia castaneiceps Ridgway, 1885
  • Setophaga petechia chlora Browning, 1994
  • Setophaga petechia chrysendeta Wetmore, 1946
  • Setophaga petechia cienagae Zimmer & Phelps, 1944
  • Setophaga petechia dugesi Coale, 1887
  • Setophaga petechia eoa (Gosse, 1847)
  • Setophaga petechia erithachorides S. F. Baird, 1858
  • Setophaga petechia flaviceps Chapman, 1892
  • Setophaga petechia flavida Cory, 1887
  • Setophaga petechia gundlachi S. F. Baird, 1865
  • Setophaga petechia iguanae Olson, 1980
  • Setophaga petechia jubaris Olson, 1980
  • Setophaga petechia melanoptera Lawrence, 1879
  • Setophaga petechia morcomi Coale, 1887
  • Setophaga petechia obscura Cory, 1909
  • Setophaga petechia oraria Parkes & Dickerman, 1967
  • Setophaga petechia paraguanae Phelps & Gilliard, 1941
  • Setophaga petechia parkesi Browning, 1994
  • Setophaga petechia peruviana Sundevall, 1870
  • Setophaga petechia petechia (Linnaeus, 1766)
  • Setophaga petechia phillipsi Browning, 1994
  • Setophaga petechia rhizophorae Van Rossem, 1935
  • Setophaga petechia rubiginosa (Pallas, 1811)
  • Setophaga petechia ruficapilla (Gmelin, 1789)
  • Setophaga petechia rufivertex Ridgway, 1885
  • Setophaga petechia rufopileata Ridgway, 1884
  • Setophaga petechia solaris Wetmore, 1929
  • Setophaga petechia sonorana Brewster, 1888
  • Setophaga petechia xanthotera Todd, 1924

Előfordulása[szerkesztés]

Észak-Amerikában fészkel, telelni délre vonul Közép-Amerikán keresztül eljut Dél-Amerika északi részéig. MA természetes élőhelye mocsarak, patakok, lápok közeli fás, bokros területek, száraz cserjések, gyümölcsösök, megművelt területek, erdő szélek, külvárosi udvarok és parkok.[5]

Megjelenése[szerkesztés]

Átlagos testhossza 13 centiméter, testtömege 11 gramm. Tollazata nagy részt sárga színű, rozsdás csíkokkal a mellen.

Dendroica petechia 2446949099.jpg

Életmódja[szerkesztés]

Levelekről szedi össze rovarokból álló táplálékát, de néha bogyós gyümölcsöt is fogyaszt.

Szaporodása[szerkesztés]

Fára, vagy bokrokra építi csésze alakú fészkét. Fészekalja 1-5 tojásból áll.

A fészke, tojásaival

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2018. december 9.)
  2. Az Integrated Taxonomic Information System besorolása. (Hozzáférés: 2018. december 9.)
  3. Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2018. december 9.)
  4. Avibase. (Hozzáférés: 2018. december 9.)
  5. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2018. december 9.)

Forrás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]