Arany lándzsakígyó
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
.jpg)
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Súlyosan veszélyeztetett       iucn3.1 | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Bothrops insularis (Amaral, 1922) | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Arany lándzsakígyó témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Arany lándzsakígyó témájú kategóriát. |
Az arany lándzsakígyó (Bothrops insularis) a viperafélék családjába és a Bothrops nemzetségbe tartozó faj. Egyedül Ilha da Queimada Grande szigetén él, ahol viszont az állomány sűrűsége példátlanul magas. A helyiek szerint minden négyzetméterre 4-5 kígyó jut. Valójában a Discovery Channel kutatójának idézett számítása 1 acre (angol hold) területre vonatkozott.
Előfordulása
[szerkesztés]Az arany lándzsakígyó egy endemikus viperafaj, a Brazíliához tartozó 43 hektáros Queimada Grande szigeten él. A sziget a brazil partok mentén, São Paulo államban van. Itt egy világítótorony található, ezt a brazil haditengerészet üzemelteti, melynek következtében a sziget növényzete csökken. Az arany lándzsakígyó az egyetlen kígyófaj a szigeten és megtalálható annak minden pontján: a tengerparton (a víz közvetlen közelében is), a fákon, a földön, a sziklákon, és a világítótoronyban.
Az élőhelytípus neve trópusi nedves erdő. A sziget egy része sziklás, cserjés és erdős területek váltakoznak rajta.
Megjelenése
[szerkesztés]Átlagos hossza 70 cm, de 118 cm hosszú példányt is leírtak már. Nincsen kapaszkodó farka,[1] de közeli rokonához, a jaracana lándzsakígyóhoz képest hosszabb farka van, ami feltehetőleg annak tulajdonítható, hogy sokat tartózkodik a fákon.[2] Hosszú méregfogai vannak, hogy a mérgét a madarak tollazatán keresztül is be tudja juttatni az állat testébe. A többi lándzsakígyótól eltérően, melyek megharapva az emlőst azt elengedik, megvárják a méreg hatását és csak akkor indulnak a keresésére mikor már biztosan elpusztult, az arany lándzsakígyó kénytelen fogva tartani az áldozatát, míg az el nem pusztul, mert ha elszállna, nem találná meg.[3]
Színe halványsárga, barnás árnyalattal.
Szaporodása
[szerkesztés]Eleven szülő, 2-10 kiskígyót hoz a világra.[4]
Életmód
[szerkesztés]Élőhelyén a kicsiny emlősök hiányában csak azokkal a madarakkal táplálkozik, mely a fák alatt lehullott gyümölcsökre szállnak le táplálkozni.[3]
Mérge
[szerkesztés]A legveszélyesebb mérgű kígyók egyike. Rendkívül erős, véralvadást okozó izom- és sejtméreg,[4] mely megbénítja az áldozatot, akiknél vérzékenység és szövetelhalás következik be.[5]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Campbell JA, Lamar WW. 2004. The Venomous Reptiles of the Western Hemisphere. Comstock Publishing Associates, Ithaca and London. ISBN 0801441412.
- ↑ Wüster W, Duarte MR, Graca Salomao M (2005). „Morphological correlates of incipient arboreality and ornithophagy in island pitvipers, and the phylogenetic position of Bothrops insularis”. Journal of Zoology 266, 1–10. o. DOI:10.1017/S0952836904006247.
- ↑ a b Mark O’ Shea: A világ mérges kígyói. Budapest, Athenaeum 2000 Kiadó, 2006, 38. oldal. ISBN 9639615366
- ↑ a b Mark O’ Shea: A világ mérges kígyói. Budapest, Athenaeum 2000 Kiadó, 2006, 39. oldal. ISBN 9639615366
- ↑ A sziget, amit halálos mérgű kígyók uralnak. erdekesvilag.hu, 2015. augusztus 4. (Hozzáférés: 2016. szeptember 24.)
Források
[szerkesztés]- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 20.)
