Antal János (református püspök)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Antal János
Az Erdélyi református egyházkerület püspöke
Született 1767. február 22.
Oláhdellő
Elhunyt 1854. augusztus 12. (87 évesen)
Marosvásárhely
Nemzetiség magyar
Püspökségi ideje
1836 – 1854
Előző püspök
Következő püspök
Bodola János
Bodola Sámuel

Antal János (Oláhdellő, 1767. február 22.Marosvásárhely, 1854. augusztus 12.) református lelkész, az Erdélyi református egyházkerület püspöke 1836-tól haláláig.

Élete[szerkesztés]

Szegény sorsú földműves szülőktől származott; tanulását Marosvásárhelyen 1785-ben kezdte, ahonnan Teleki Sámuel kancellár támogatásával 1794-ben Bécsbe, 1795-ben a jénai s 1796-ban a göttingeni egyetemre ment. Hazatérte után 1797 őszén sáromberki, azután 1798 elején marosvásárhelyi pap lett. Ez év november 25-étől teológiai segédtanár, 1801-től 1836-ig a történelem és filológia tanára volt az ottani kollégiumban, amely hivatala mellé 1830-ban egyházi főjegyzővé, 1836-ban pedig szuperintendenssé (püspökké) választották. Nagyenyedre költözött, 1848 novemberében azonban a román szabadcsapatok közeledése elől Kolozsvárra menekült, sorsára hagyva a püspöki levéltárat, amely a város 1849. januári feldúlásakor elpusztult. Antal János utóbb visszaköltözött Marosvásárhelyre.

Közreműködött a Gecse Dániel-féle „emberszereteti intézet” megalapításában. 1842-ben új lelkészválasztási szabályzatot léptetett életbe, amellyel megszüntette az addigi anomáliákat. Lépéseket tett az erdélyi református egyház sérelmeinek orvoslására, de nem járt sikerrel. 1840-ben címerleveles nemességet kapott gyermekeivel együtt, amelyről azonban nem volt nagy véleménnyel: „nem tett minket e nemes levél se tekintélyesebbekké, se gazdagabbakká.” 1845-ben – az erdélyi református püspökök közül elsőként – királyi tanácsosi címet nyert. 1850-ben az erdélyi kormányzó Nagyszebenbe hívatta, ahol egyes értesülések szerint az egyház önkormányzatának feladására akarták rávenni; Ince János szászvárosi lelkipásztor szerint Antal „az eléadott tervet alá nem írta”. 1852-ben idős kora és gyenge egészsége miatt helyettes püspököt neveztek ki mellé. 1854-ben halt meg; temetésén veje, és egyben utódja a püspöki hivatalban, Bodola Sámuel mondott beszédet.

Hét gyermeke közül közül hat (négy lány és két fiú) érte meg a felnőttkort. Lányai református lelkészekhez mentek feleségül, egyik fia ügyvédi, a másik orvosi pályára lépett.

Munkái[szerkesztés]

  • Az életet bölcsen használó asszony (Gyászbeszéd Kabos Klára, Szutsáli Ferenczné felett.) Kolozsvár, 1812.
  • Teleki József gróf felett tartott oratio 1817. Gernyeszegen.
  • Gyászbeszéd gróf Teleki Sámuel felett Kolozsvár, 1825.
  • Halotti beszéd gr. Toldalagi Zsigmondné felett. (Marosvásárhely), 1831.
  • Néhai orvos Gecse Dániel életrajza, ember szereteti intézete és annak rövid felvilágosítása. Marosvásárhely, 1840. (Névtelenül.)
  • Az erdélyi helv. vallást követők vallássérelmei. Nagyenyed, 1841.

Kéziratban: Közép idő históriája (476–1492.) Karácsonyi prédikáczió ünnepi követek számára. A kollegium első százados ünnepén 1818. jun. 28. tartott beszéde. Gyermekkora története, irta 83 éves korában, versben.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Nagy papok életrajza, Magyarországi Protestánsegylet, Budapest, 1877, 217–256. o. (elektronikus elérhetőség: Google Books)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]