Andromakhé
| Andromakhé | |
 | |
| Született | Thebe |
| Házastársa |
|
| Gyermekei |
|
| Szülei | Éetión |
| Sírhelye | hero shrine of Andromache in Pergamon[3] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Andromakhé témájú médiaállományokat. | |
Andromakhé, a trójai mondakörhöz kapcsolódó hősnő a görög mitológiában, a müsziai Éetión király leánya, Hektór felesége, a hitvesi szeretet jelképe. Családját a trójai háborúban vesztette el: férjét Akhilleusz ölte meg, kisfiát, Asztüanaxot, Neoptolemosz vetette le a vár faláról. A háború végén Andromakhé Neoptolemosz zsákmánya lett, akinek utóbb Phthiában három fiat szült: Molosszoszt, Pieroszt és Pergamoszt. Neoptolemosz halála után Hektór testvéréhez, a rabként szintén elhurcolt Helenoszhoz ment feleségül.
Andromakhé tragikus sorsa megjelenik Homérosz Iliasz-ában, Euripidész Trójai nők és Trakhisz című tragédiáiban, illetve Vergilius Aeneis-ében.
A 17. században Racine írt róla drámát. 18. századi operairodalomban is gyakran ábrázolták alakját: Antonio Caldara (1724), Francesco Feo (1730), Niccolò Jommelli (1745), Perez (1752), Antonio Sacchini (1763), André Grétry (1780), Vicente Martín y Soler (1781) és Giovanni Paisiello (1798) műveiben szerepel.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 Friedrich Lübker (1885). "Andromache". Реальный словарь классических древностей по Любкеру (orosz nyelven). Szentpétervár: Society of Classical Philology and Pedagogy.
- ↑ Friedrich Lübker (1885). "Priamus". Реальный словарь классических древностей по Любкеру (orosz nyelven). Szentpétervár: Society of Classical Philology and Pedagogy.
- ↑ Description of Greece, 1.11.2
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Szabó György: Mitológiai kislexikon. Budapest: Könyvkuckó. 1998. 43. o. 963 9077 71 2
- Tótfalusi István: Ki kicsoda az antik mítoszokban
- Várnai Péter: Operalexikon. Budapest: Zeneműkiadó. 1975. ISBN 963-330-107-6
