Andrássy Kurta János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Andrássy Kurta János
Született1911. november 23.[1]
Kiskoh
Elhunyt2008. szeptember 29. (96 évesen)
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaszobrász
IskoláiMagyar Királyi Képzőművészeti Főiskola (1931–1933)
Kitüntetéseia Magyar Érdemrend tisztikeresztje (1992)
A Wikimédia Commons tartalmaz Andrássy Kurta János témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Andrássy Kurta János (Kiskoh (Bihar vármegye), 1911. november 23. – Budapest, 2008. szeptember 29.) magyar szobrászművész.

Névválasztása[szerkesztés]

Kétéves korában árvaságra jutott, lelencbe, majd nevelőszülőkhöz került, akik örökbe fogadták. „Sajnos anyám hamarosan meghalt, és lett egy olyan gonosz mostohám, mint a mesékben.” – vallott a művész korai életéről. Az Akadémia Kiadó Kontha Sándor szerkesztette, 1985-ben megjelent kötete úgy véli, hogy a szobrász egy Andrássy gróf gyermeke, maga úgy véli, hogy Szabó Dezső, aki Michelangelónak nevezte, ajánlotta, hogy a felvett Andrássy mellett őrizze meg az eredeti Kurta nevet, s ő ezt elfogadta.

Munkássága[szerkesztés]

1931-től a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt Bory Jenő osztályában. 1936-tól a Magyar Képzőművészek Egyesületének, majd 1937-től a Képzőművészek Új Társaságának (KUT) volt a tagja. 1939-ben csatlakozott az Új Művészek Egyesületéhez (UME) is.

1945 után kiszorult a művészeti életből, koholt vádak alapján csaknem halálra ítélték. csak 1954-től kapott újból megbízásokat, s állított ki ismét. 1949-ben költözött be a tisztviselőtelepi műteremházba (Budapest, VIII. kerület), ahol élt és alkotott élete végéig. Országszerte legalább ötven köztéri szobra áll, Szolnoktól Dalmandig, Veszprémtől Kazincbarcikáig. 1976-ban életműve zömét városának, Sárospataknak adományozta.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Művészete[szerkesztés]

Andrássy Kurta János 1944-ben megfogalmazott és századok válságai során igazolt álláspontját nekünk magyaroknak ma és a jövőben is érvényesnek kell tartanunk: „A mi fennmaradásunk záloga: a népből sarjadó kultúránk.”

„Minden korszakomban a magyarságom, a népies látásmódom vezérelt. Ezért sem fogadtam el fiatalon a római ösztöndíjat: én magyar szobrászatot művelek, azt pedig nem tanulhatom külföldön. A tiszta forrás vonzott, ezért, ahogyan Bartók és Kodály a zenében, én a szobrászatban a népi hagyományt kutattam, s annak letisztult formavilága hatott rám művészként.” – mondta művészetéről.

Egyéni kiállításai[szerkesztés]

Szabó Dezső író domborműve Budapest VIII. kerületében
  • 1938 • Tamás Galéria, Budapest [Bálint Endrével]
  • 1940 • Tamás Galéria, Budapest [Freytag Zoltánnal]
  • 1944 • Tamás Galéria, Budapest [Boross Gézával]
  • 1948 • Fővárosi Népművelési Központ, Budapest [Bartha Lászlóval]
  • 1961 • Műcsarnok, Budapest
  • 1966 • Műcsarnok, Budapest
  • 1976 • Rákóczi Múzeum, Sárospatak
  • 1979 • Sátoraljaújhely, a Sütőipari Vállalat Kultúrterme
  • 1982 • Sárospataki Képtár (állandó kiállítás)
  • 1992 • Vésztő
  • 1993 • Kecskemét
  • 1994 • Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely • Hajdúszoboszló • Debrecen
  • 1996 • Vigadó Galéria, Budapest 1996, 1997, 1998, 1999, 2000, 2001 • Vármegye Galéria 1999 • Makói Múzeum 2000 • Győri Galéria 2001 • Erdélyi Ház, Sopron • Kecskeméti Múzeum • BMK Galéria, Százhalombatta

Válogatott csoportos kiállításai[szerkesztés]

Széchenyi István szobra Balatonfüreden (1941)
  • 1934 • Tavaszi Tárlat, Nemzeti Szalon, Budapest
  • 1934-től • a Munkácsy Céh kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest
  • 1935 • Magyar képzőművészet, Káldor László Galéria, Budapest [nagyobb anyaggal]
  • 1937 • a Képzőművészek Új Társasága jubiláris kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest
  • 1938 • Modern magyar kisplasztika, Tamás Galéria, Budapest
  • 1940 • XXII. Velencei Biennálé, Velence • Új Művészek Egyesülete, Nemzeti Szalon, Budapest • Mai magyar kisplasztika, Tamás Galéria, Budapest
  • 1940-től • A Magyar Művészetért, régi Műcsarnok és Műcsarnok, Budapest
  • 1941 • 95. csoportkiállítás, Nemzeti Szalon, Budapest (nagyobb anyaggal) • Magyar egyházművészeti kiállítás, Nemzeti Szalon, Budapest • Öt festő, három szobrász, Műbarát • Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 80 éves jubileumi kiállítása, Műcsarnok, Budapest
  • 1942 • Mai művészek önarcképei, Tamás Galéria, Budapest • XXIII. Velencei Biennálé, Velence
  • 1944 • A magyar művészet ötven éve, Fővárosi Képtár, Budapest
  • 1946 • Fiatal magyar képzőművészek, Fővárosi Képtár, Budapest
  • 1948 • A magyar valóság, Fővárosi Képtár, Budapest • 90 művész kiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest
  • 1950 • 1. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
  • 1960 • A felszabadult Budapest művészete, Nemzeti Szalon, Budapest
  • 1962 • 9. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
  • 1966 • Magyar szobrászat 1920-1945. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár
  • 1964 • VIII. Országos Képzőművészeti Kiállítás, Herman Ottó Múzeum, Miskolc
  • 1969 • Magyar művészet 1945-1969, Műcsarnok, Budapest
  • 1974 • IV. Országos Kisplasztikai Biennálé, Pécs

Művei közgyűjteményekben[szerkesztés]

  • Janus Pannonius Múzeum Modern Magyar Képtár, Pécs
  • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
  • Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
  • Sárospataki Képtár, Sárospatak.

Köztéri művei[szerkesztés]

  • Menekülő asszony (kő, 1940, felállítva 1942, Nyíregyháza, 1975-től a kórház előtt)
  • Széchenyi I. (kő, 1940, felállítva 1941, Balatonfüred)
  • Lóitató-kút (mészkő, 1942, Budapest XII. ker., Istenhegyi és Nógrádi út sarka)
  • Kitaibel Pál-emléktábla (1944, Budapest)
  • Szabó Dezső-emléktábla (1947, Budapest)
  • Anya gyermekével - kútszobor (kő, 1955, Budapest X. ker., Gyömrői út 150., a Villamos-forgógépgyár bölcsődéje)
  • Fazola Henrik-mellszobor (bronz, 1957, Diósgyőr, a Kohászati Művek vendégháza)
  • Tánc-dombormű (mészkő, 1958, Szolnok, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa épülete)
  • Pásztorfiú-dombormű (kő, 1958, Budapest I. ker., Fortuna u. 16.)
  • Nyár-dombormű - díszkút (mészkő, 1959, Budapest XII. ker., Dániel u. 62., Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszervezete üdülője)
  • Pörgettyűző fiú (bronz, 1961, Szombathely, Színház köz)
  • Zene, Dráma-dombormű (mészkő, 1961, Zalaegerszeg, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa épülete)
  • Ülő férfi (alumíniumöntvény, 1962, Budapest, XII. ker., Pihenő u. 1., Országos Korányi TBC Intézet)
  • Kiáltás (alumíniumöntvény, 1965, Kazincbarcika, Építők útja)
  • Ülő paraszt (mészkő, 1965, Salgótarján, Építőipari munkásszálló)
  • Halas fiú (alumíniumöntvény, 1966, Velence, Lidó étterem)
  • Ülő nő (mészkő, 1967, Kecskemét)
  • Olvasó nő (mészkő, 1967, Dalmand, Állami Gazdaság)
  • Móricz-mellszobor (mészkő, 1968, Sárospatak, szoborpark)
  • Ülő fiú (mészkő, 1968, Budapest XX. ker., Nyír u. Általános Iskola)
  • Álmodozó (mészkő, 1971, Budapest X. ker,. Maglódi út 89-91., Bajcsy-Zsilinszky Kórház)
  • Zenélő (bronz, 1972, Miskolc, TBC Intézet)
  • Mikszáth Kálmán-mellszobor (mészkő, 1972, Pásztó, Mikszáth Szakközépiskola)
  • Tövishúzó (mészkő, 1972, Vésztő, Szabó P. Gimnázium)
  • Ady-mellszobor (mészkő, 1974, Csenger, Gimnázium)
  • Anya gyermekével (mészkő, 1974, Magyarnándor)
  • Móricz-dombormű (mészkő, 1976, Sárospatak, Arany J. u. 5-7., általános iskola)
  • Széchenyi-dombormű (mészkő, 1977, Sárospatak, Vízikapu)
  • Szabó Pál-mellszobor (mészkő, 1978, Vésztő, Szabó P. Gimnázium)
  • Ülő fiú (mészkő, 1978, Cegléd, Dózsa Gy. Kollégium)
  • Móricz-emléktábla (mészkő, 1979, Sárospatak, Dobó u. 6.)
  • Fiú lovon (bronz, 1981, Sárospatak, Kádár u. 14.)
  • Anya csecsemővel (mészkő, 1984, Sárospatak, Egészségház)
  • Jakoby László-mellszobor (bronz, 1984, Budapest, Öntödei Múzeum)
  • Tércsey Ferenc-mellszobor (bronz, 1984, Budapest, Öntödei Múzeum)
  • Fazola Henrik-portré (bronz, 1985, Budapest, Öntödei Múzeum)
  • Rombauer Tivadar-mellszobor (bronz, 1985, Budapest, Öntödei Múzeum)
  • Tompa Mihály-mellszobor (bronz, 1988, Kelemér, Művelődési Ház)
  • Soli deo Gloria Diákszövetség-szobor (kő, 1991, Siófok)
  • Sinka István-mellszobor (bronz, 1992, Vésztő, Történelmi Emlékhely)
  • Együd Árpád-relief (bronz, 1992, Siófok, Kálmán Imre Múzeum)
  • dr. Zákonyi Ferenc-dombormű (bronz, márvány, 1994, Siófok, a Siótour épülete)
  • Vass Lajos-dombormű (kő, bronz, 1994, Budapest VIII. ker., Kőfaragó u. 12., a Vasas Művészegyüttes Székháza)

Irodalmi, egyéb művészeti munkássága[szerkesztés]

  • A magyar nép szobrászata, Budapest, 1944 - [1]
  • Korszerű művészet és népiség, Budapest, 1947.
  • Egy marék siker I-II. - avagy hatalmi harc a művészetben - BBS-INFO Kiadó 2002. - ISBN 9638628812
  • Egy marék siker I-II. - A szerző magánkiadása - BIRÓ family Kft. 2006. - ISBN 963-06-0069-2
  • Pilisi vadálló kövek - BIRÓ family Kft. 2003. - ISBN 9639289671
  • Holtak völgye: Holdvilágárok - BIRÓ family Kft. 2007. - ISBN 963-9289-68-X
  • A magyar népművészet ősisége - Magyar Történelmi Szemle - [2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
  2. ↑ PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 13.)

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Andrássy_Kurta_János&oldid=24878002”