Ugrás a tartalomhoz

Anabar-fennsík

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anabar-fennsík
(Анабарское плато)
Magasság597 m
Hely Oroszország, Szibéria, Krasznojarszki határterület és Jakutföld
HegységKözép-szibériai-fennsík
Legmagasabb pont905 m
Típusfennsík
Elhelyezkedése
Anabar-fennsík (Oroszország)
Anabar-fennsík
Anabar-fennsík
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 70°, k. h. 108°70.000000°N 108.000000°EKoordináták: é. sz. 70°, k. h. 108°70.000000°N 108.000000°E
Anabar-fennsík (Krasznojarszki határterület)
Anabar-fennsík
Anabar-fennsík
Pozíció a Krasznojarszki határterület térképén
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Anabar-fennsík témájú médiaállományokat.

Az Anabar-fennsík (oroszul: Анабарское плато [Anabarszkoje plato]) tájegység Oroszországban, Észak-Ázsiában, a Közép-szibériai-fennsík része. Közigazgatásilag a Krasznojarszki határterület Tajmiri járásához és Jakutföldhöz tartozik.

Elhelyezkedése

[szerkesztés]

A Közép-szibériai-fennsík északkeleti részén, a Putorana-fennsíktól keletre helyezkedik el. A Putoranától a Kotuj-síkság és az azt átszelő Kotuj folyó völgye, délen pedig a Viljuj-felföldtől az Arga-Szala folyó forráságainak medencéje választja el. Keleten az Anabar völgye határolja.

Jellemzői

[szerkesztés]

Erősen lekoptatott fennsík, legmagasabb pontja 905 m. Alapja az Anabar-őspajzs, melynek ősi, archaikumi kristályos kőzetei – főként kristályos pala és gneisz – a központi részeken a felszínre bukkannak. A peremeken ezt az alapot kambriumi és ordoviciumi mészkő és homokkő takarja.

Az éghajlat szubarktikus, hosszú és hideg téllel. A januári középhőmérséklet –38 °C és –43 °C, a júliusi 12–14 °C. Kevés a csapadék, évi mennyisége körülbelül 300 mm. Növényzetét körülbelül 500 m tengerszint feletti magasságig az alacsony dauriai vörösfenyőből álló világos-tajga jellemzi, ami följebb vegyes ritkaerdőbe és hegyi tundrába megy át.

Jelentősebb folyói:

  • az Anabar, forráságaival, a Kis- és a Nagy-Kuonamkával
  • az északkelet felé tartó Popigaj és mellékfolyója, a Rasszoha
  • az Arga-Szala (az Olenyok bal oldali mellékfolyója) forráságai
  • a Kotujkan (a Kotuj mellékfolyója), mely délkeletről északnyugati irányban, mély völgyben kanyarogva szeli át a platót.

A felföldet először Innokentyij Pavlovics Tolmacsov első expedíciója kutatta át 1905-ben.

Források

[szerkesztés]