Anüté

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anüté
Született
Tegea
Elhunyt
i. e. 3. század
Foglalkozása

Tegeai Anüté (Ανύτη) az i. e. 3. század elején élt ókori görög költő, akit kortársai és az utókor epigrammáiért és sírfelirataiért tartottak nagy becsben. Thesszalonikéi Antipatrosz a kilenc földi múzsa közé sorolta. Egyes források szerint egy peloponnészoszi költő- és íróiskola vezetője volt, egyik tanítványa Tarentumi Leónidasz.

Legalább 18, dór dialektusban írt epigrammája fennmaradt az Anthologia Graecában; további hat, melynek a szerzősége vitatott, szintén lehetnek az ő művei. Több teljes vers maradt fenn tőle, mint bármelyik másik ókori görög női szerzőtől. A szamoszi Aszklépiadész mellett egyike volt az elsőknek, akik fiktív epigrammákat írtak, ezzel kiemelték a műfajt az alkalmi költészet keretei közül. Ő volt az első, aki fiktív sírverseit nemcsak emberekhez, hanem állatokhoz is írta, illetve aki élénk leírásokat készített a szelídítetlen természet szépségeiről. A következő versét Aphrodité egy szobrához írta:

A Ciprusi helye ez, mert kedvére való
szárazföldről a fénylő tengerre nézni,
hogy megszépítse a tengerészek útját. Körülötte a tenger
reszket, ha csiszolt képmására tekint.

(Marilyn B. Skinner angol fordítása alapján)

Források[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Míg élők közt leszel élő (Epigrammák a Görög Antológiából) Budapest, Európa Könyvkiadó, 1980)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  • ókor Ókorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap