Almondell és Calderwood Tájpark

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Almondell és Calderwood Tájpark
A tájpark területén található Camps viadukt
A tájpark területén található Camps viadukt
Ország Egyesült Királyság
Legközelebbi város Livingston, East Calder, Mid Calder
Terület0,9 km²
Alapítás ideje 1971
Felügyelő szervezet West Lothian megye, Skót Nemzeti Örökség
Elhelyezkedése
Almondell és Calderwood Tájpark (Egyesült Királyság)
Almondell és Calderwood Tájpark
Almondell és Calderwood Tájpark
Pozíció az Egyesült Királyság térképén
é. sz. 55° 54′ 30″, ny. h. 3° 27′ 16″Koordináták: é. sz. 55° 54′ 30″, ny. h. 3° 27′ 16″
Almondell és Calderwood Tájpark weboldala

Az Almondell és Calderwood Tájpark a skóciai Almond-folyó völgyében található tájpark, Edinburgh-tól nyugatra, közvetlenül Livingston, Mid Calder és East Calder települései mellett helyezkedik el.

Kialakulása[szerkesztés]

A tájpark 1971-ben jött létre, nem sokkal az 1968-as törvény után, amely lehetővé tette olyan területek kijelölését a helyi önkormányzatok számára, amelyek a városi népesség számára kikapcsolódási lehetőséget biztosítanak. A mintegy 90 hektáron elterülő rész West Lothian megye és a Skót Nemzeti Örökség (Scottish National Heritage) felügyelete alá tartozik. A tájpark a történelmi Almondell és Calderwood birtokok területén jött létre, előbbi elsősorban épületeiről és hídjairól, utóbbi pedig élővilágáról híres, ezzel adva a tájparknak kettős jelleget, bemutatva a természetet és az emberi beavatkozást is.

Az Almondell birtok[szerkesztés]

Almondell tulajdonosai egy skót nemesi család, Buchan earljei voltak. Közéjük tartozott Henry Erskine (1746-1817),[m 1] aki az 1790-es években elkezdte építeni az Almondell-házat, amely egy olasz stílusú villa volt. Ez a család birtokában maradt egészen a 20. század közepéig, ezután azonban bérbe adták, majd kiürült, és 1969-ben végül lebontották. Az 1981-ben épült látogatóközpont az Almondell-ház istállójában jött létre.

A tájpark látogatóközpontja

Szintén Henry Erskine javaslatára kezdték el építeni a tájpark területén található legrégebbi hidat 1810 körül, amelynek tervezője Alexander Nasmyth[m 2] volt, az ő tiszteletére nevezik ma Nasmyth-hídnak. Ennek egy része 1973-ban összeomlott, de az 1990-es évek végén felújították, és ezzel az első projektek között volt, amelyet az Örökség Lottóalap (Heritage Lottery Fund) támogatott, amely a brit lottóbevételekből származó hasznot támogatás formájában osztja szét.

A tájpark ezen a felén található még több híd az Almond-folyó felett. Az egyik a Union-csatorna mellékfolyójának vizét szállítja egy öntöttvas vályúban, illetve található egy 1971-ben épített függőhíd is, amelyet Mandela-hídnak neveztek el. A leglátványosabb azonban kétségkívül a 23 méter magas Camps viadukt, amely a helyi olajipar miatt jött létre egy egyvágányos vasútvonal számára 1885-ben. A vasút Camps bányászati központját kötötte össze Uphall vasútállomással, ahol az Edinburgh és Glasgow közötti fő vasútvonal átfut. 1956-ben a vasutat ugyan bezárták, de a híd továbbra is elérhető a gyalogosok és biciklisek számára.[m 3]

A Naprendszer modell[szerkesztés]

A Jupitert és holdjait jelképező szobor a Union-csatorna mentén található.

Henry bátyja, David Erskine járatos volt a matematikában és a csillagászatban, ezért számításokat végzett a Naprendszer méretarányos, kicsinyített modelljének megépítésére 1776-ban. Az eredeti modellből csak egy kőoszlop van meg, amely a mai látogatóközpont előtt található. A projekt (Kirkhill Pillar Project) keretében Erskine elképzelésének megvalósításaként megépítették a Naprendszer bolygóit jelképező szimbólumokat, és elhelyezték őket Broxburn környékén. A modell középpontjában a Nap áll, amelyet a Broxburn Akadémia tetejére helyeztek. A legközelebbi bolygó a Merkúr, amely a modell méretarányai alapján csupán néhány méterre található a Naptól, a legmesszebbre fekvő pedig a Plútó, amelynek emlékműve a Beecraigs Tájpark területén található, mintegy 7,5 kilométerre a Naptól. A szobor hitelt ad az új felfedezéseknek, amelyeknek fényében a Plútó bolygó státuszát kétségbe vonták, és 2006 óta egy külön kategóriába sorolták.

Calderwood élővilága[szerkesztés]

Az Almondell és Calderwood Tájpark térképe

A tájpark déli része 1988 óta egyben SSSI besorolás alatt álló természetvédelmi terület is, West Lothian megye egyik legnagyobb erdős vidéke. A terület a Murieston-folyó (Murieston Water) és a Linhouse-folyó (Linhouse Water) közötti sávban fekszik, a két folyam a terület északi részén, Mid Calder településétől délre találkozik. A völgyekben lévő erdők leggyakoribb fái a kőris és a szilfa, de előfordul tölgy, mogyorófa, vörösberkenye és vadcseresznye is, illetve a völgyek közötti területen a nyírfa dominál. Emellett a folyók közelében vizes élőhelyek is kialakultak mocsaras területekkel, ahol megtalálható a réti legyezőfű (Filipendula ulmaria), az orvosi macskagyökér (Valeriana officialis) és a zöld pántlikafű (Phalaris arundinacea) is.

Calderwood keleti oldalán található Oakbank, amely a korábbi bányászat miatt kopár kinézetű volt. A terület lecsupaszított kinézetének javításán a tájpark 1990 óta dolgozik, amelynek keretében ösvényeket építettek ki a parkosított részen. A Pentland-hegységre jó kilátás nyílik a terület emelkedett jellege miatt.

Megjegyzések[szerkesztés]

  1. Henry Erskine jogász és politikus volt, Henry David Erskine (1710-1767) harmadik fia. Politikai karrierje az 1780-as években kezdett ívelni, amikor Skócia főügyésze lett (Lord Advocate), bár a Fox-North koalíciós kormányban csak néhány hónapig tudta megtartani pozícióját. A következő években ellenzékiként próbált érvényt szerezni akaratának William Pitt kormánya idején, de az újabb áttörésre várnia kellett 1806-ig, amikor újra sikerült elnyernie Skócia főügyészi posztját, ebben az időszakban testvére, Thomas Erskine volt a lordkancellár (Lord Chancellor). Fry, Michael: Erskine, Henry (1746–1817), Oxford Dictionary of National Biography, Oxford University Press, 2004, online kiadás, http://www.oxforddnb.com/view/article/8858 [hozzáférés 2016. február 9.]
  2. Nasmyth (1758-1840) elsősorban festői munkái miatt vált híressé, de tervezéssel is foglalkozott. Az ő fia volt James Nasmyth mérnök és feltaláló. Cooksey, J. C. B.: Nasmyth, Alexander (1758–1840), Oxford Dictionary of National Biography, Oxford University Press, 2007, online kiadás, http://www.oxforddnb.com/view/article/19797 [hozzáférés 2016. február 9.]
  3. A világ első kereskedelmi méretű olajfinomító központja az 1850-es évek elején a skóciai Bathgate közelében jött létre James Young (1811-1883) glasgow-i kémikus jóvoltából. Az 1860-as években felfedezte, hogy az ún. palaolajban is rejlenek nagy lehetőségek, ezt az anyagot pedig nagy mennyiségben fedezték fel a mai West Lothian, Midlothian és Fife megyék területe alatt, és az ezt kitermelő cégek hamarosan virágozni kezdtek.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]